Utsuro Bune



Utsuro-bune, Utsuro-fune, vagy Utsubo-fune, jelentése üreges hajó japánul.


A legenda szerint 1803 február 22-én, Tokugawa shogun uralkodása alatt, az Ogasawara Nagashige tartományi kormányzó uralma alá tartozó Hara-yadori nevű partszakaszon egy furcsa úszó tárgyat láttak meg a halászok, ami kifelé sodródott. Kivontatták a partra. Kerek volt, formája a kóhako nevű füstölőtartóra hasonlított, átmérője kb. 5,4 méter. A hajó felső részén rácsos ablak volt, amit gumihoz hasonló anyaggal szigeteltek. Az alját vaslemezekkel erősítették meg, hogy megóvják az összezúzódástól  a parti sziklákon, vagy zátonyokon. Az ablakokon keresztül be lehetett látni a hajó belsejébe, ahol a halászok egy idegenszerű nőt láttak meg. A haja és a szemöldöke vörös volt, a bőre rózsaszín. Úgy tűnt, hogy a haját fehér hajjal hosszabbították meg, ami lehetett szőrméből, vagy fonott kötelekből. Mivel senki sem értette a beszédét, így az sem derült ki, honnan jött. A kezében egy kb. 60 centiméteres, négyszögletes dobozkát tartott, ami úgy tűnt, nagyon fontos neki, mert senkinek sem engedte meg, hogy hozzáérjen és folyamatosan a kezében tartotta. Az emberek átkutatták a hajót. Találtak kb. 3,6 liter vizet egy üvegben, két alvómatracot, süteményfélét és tésztafélét. A nő békésen figyelte a halászokat, akik azon tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Egy idős helybeli halász ezt mondta:
-          „Lehet, hogy ez a nő egy idegen ország királyának a lánya, aki férjhez ment, de egy másik férfit szeretett. A férfit lefejezték, de mivel a hercegnő nagy köztiszteletnek örvendett, ezért bezárták ebbe az üreges csónakba, kitették a tengerre és a sorsára hagyták. Ha igaz a fejtegetés, akkor abban a négyszögletes ládikában a szeretőjének a feje van. A múltban történt egy hasonló eset, amikor egy hasonló csónakot sodort a partra a tenger egy nővel, és a csónakban egy deszkafélére erősített fejet találtak. Bár ez az információ másodkézből származik, de a hasonlóság alapján ennek a ládikának a tartalma lehet egy fej. Ez megmagyarázná, miért őrzi annyira féltőn.  A csónak és a nő származásának felkutatása sok pénzbe kerülne, és mivel nyilvánvalóan szokás ilyen csónakokat kitenni a tengerre, rakjuk vissza az asszonyt és bocsássuk útjára. Lehet, hogy kegyetlenségnek tűnik, de inkább tűnik egy előre megírt sorsnak.”
Azzal a halászok visszarakták az ismeretlent a hajóba és a tenger hamarosan elsodorta.
Van egy másik hasonló történet is, mi szerint: „1803 március 24-én Hitachi provinciában a Haratono partszakaszon (Haratono-hama) egy idegen formájú hajót sodort partra a víz. A csónak formája rízsfőző edényre emlékeztetett, a középső részén egy megerősített gyűrű volt, a gyűrű fölött a hajótestet feketére festették és a négy oldalán négy kis rácsos ablak volt, amik fenyőgyantához hasonló anyaggal lettek szigetelve. Az alsó rész fémes pallókkal lett megerősítve, amik magas minőségű nyugati vasra hasonlítottak. A hajó 3,64 méter magas volt, átmérője kb. 5,45 méter, és a bensejében egy  20 év körüli fiatal nő volt. Kb. 1,5 méter magas, bőre fehér, mint a hó, hosszú sűrű haja a hátára omlott, arca kimondhatatlanul szép. Ruházata idegenszerű, semmihez nem hasonlítható és a beszédét nem értette meg senki. Kezében kis ládikó, amit senki sem érinthetett meg. A csónakban két puha szőnyeg volt ismeretlen anyagból, ezenkívül süteményféle, gyúrt tésztaféle és valamilyen húsféle és egy csodálatos csésze, amihez hasonlót még nem láttak.”
Ez alá a szöveg alá még feljegyezték: „Haratono-hama Ogasawara Izumi úr birtoka”

További hasonló írások
Léteznek további hasonló feljegyzések, mint például Hirokata Zuihitsu és az Óshu Kuzakki. 2010-ben és 2012-ben újabb Edo-kori dokumentumok kerültek elő. Ezeknél a helyszín Bóshú kikötő (Minato Bóshú).
Érdekes, hogy van egy ismert régi japán történet is, ami az Ivo provinciában élt Kawano családhoz fűződik. Ebben az elbeszélésben egy Wakegoró nevű halász talál a nyílt tengeren, a Gogo-sziget előtt egy  kerek hajót, benne egy 12-13 éves lánykával, és kivontatja a hajót a partra. A lány azt állítja, hogy ő egy kínai hercegnő, aki mostohaanyja kegyetlenkedése elől menekült el.  A halász Wake hercegnőnek nevezte el (Wake-hime) és felnevelte. Wake később egy császári herceggel házasodott össze Ivo tartományban és megszülte Ochimikot, a Kawano család ősatyjátA hercegnő máig nagy tiszteletnek örvend Funakoshi szigetén, ahol egy szentélye áll, a Wakehime-szentély.  Azt tartják, hogy ő hozta el Japánba a selyemhernyó kokonját.
A modern kutatásokat nehezíti, hogy az Edo-kor födrajzi elnevezéseit ma már többségükben szinte lehetetlen ellenőrizni. Tanaka Kazuo professzor a Gifu egyetemről, erősen kétli, hogy ufó lenne az utsuro-bune, vagy akár gépezet, mivel tehetetlenül sodródott a vízen, nem volt benne semmiféle hajtómű, vagy irányító szerkezet a leírások alapján. Van kutató, aki szerint a hajón levő írások kitalálások, ezt támasztja alá az, hogy a különböző dokumentációk nem egyeznek, vagy a hajó kerek font kosár volt, ami akkoriban megszokott volt Ázsiában. Kétkedésre ad okot az is, hogy Hitachi provincia egy stratégiailag fontos helyen fekszik, mégis, semmilyen hivatalos feljegyzés nem maradt fenn ezekről az eseményekről, noha minden történést pontosan feljegyeztek a hivatalok, még a legjelentéktelenebbeket is.
Nem tudjuk, mi volt ez a különös vízi jármű, kik építették, mi célból és kik voltak a titokzatos idegen női utasok, mint azt sem, hogy mi lett velük. Lehet, hogy egyetlen valaha megtörtént eset volt a többi, egyre misztikusabb legenda alapja, lehet, hogy tisztán az emberi fantázia termékei, de az is lehet, hogy valami egészen másról van szó. Földünk telis-tele van megfejtetlen titkokkal, egyre többel.