Zen történet


Az legyen hálás, aki ad


   Mikor Seisetsu volt a kamakurai Engaku-templom mestere, nagyobb termekre lett volna szüksége a tantáshoz, mert a meglevőek túlzsúfoltak voltak. Egy edói kereskedő, Umezu Seibei elhatározta, hogy ötszáz aranypénzt - ryót - ajándékoz egy tágasabb iskola építésére, s ezt az összeget elvitte a mesterhez.
   Seisetsu csak ennyit mondott:
   - Rendben van, elfogadom.
   Umezu átnyújtotta a zacskó aranyat, de a mester viselkedése elégedetlenné tette. Három ryóból egy évig is elél az ember, neki még csak meg sem köszönték az ötszázat.
   - Ötszáz ryo van ebben a zacskóban - kezdett célozgatni Umezu.
   - Ezt már mondta az előbb - válaszolta Seisetsu.
   - Ha mégoly nagyon gazdag vagyok is, ötszáz ryo nagyon sok pénz - jegyezte meg a kereskedő.
   - Azt akarja, hogy megköszönjem? - kérdezte Seisetsu.
   - Úgy illene.
   - Miért nekem kéne megköszönnöm? Az legyen hálás, aki ad!