A Kard Útja - A Ma




Egykoron legjobb barátom és leghívebb társam voltál, és én tiszteltelek, becsültelek.
Együtt mentünk a csatákba, együtt harcoltunk hazáért, becsületért, s minden túlélt harc, minden csepp vér szorosabbra kovácsolta összetartozásunkat.
Tiszteltek, vagy rettegtek tőled, de egyetlen lélek sem vetemedett arra, hogy meggyalázzon. Ha mégis megtette volna, avval saját népét köpte volna szembe – a kovács verejtékét, a kardkészítő odaadását, a szamuráj bátorságát, a kard kamiját , Japán szellemét.
… de ebben a modernnek és civilizáltnak kikiáltott világban egyetlen tradíciót sem gyaláznak akkora lelkesedéssel, mint népem szent hagyományait.
Ringyók tapogatják, eszementek suhogtatják nemes pengéinket és adják-veszik őket, mint Miyagawa chou-ban a kurvákat.
A tisztelet, mi egykoron a baráté és harcostársé volt, mára az aranyé, amit érted fizetnek. Tisztaságod bemocskolták ocsmány gondolataikkal, erődet félelemkeltésre, dicsekvésre használják.
Alantas kézben alantassá lettél.
De talán ez a fizetség az öntelt gőgért, a temérdek kiontott vérért … az ártatlanokért… Talán számunkra ez a Megtisztulás Útja.
Az időt nem állíthatjuk meg, s vissza sem forgathatjuk kerekét. A világ változik, folyton, örökké… ez a Remény Útja


Kép:
Mumei Late Kamakura Katana
new.uniquejapan.com