Ilithion - részlet


"Cloud egész idő alatt Sotoval beszélgetett, a városról, az emberekről, szokásokról. Itt viszonylag jól éltek, mert a technológiailag fejlettebbek közé tartoztak, és ők is részesültek az ilithionból, amit beépítettek a technológiáik egy részébe. A tenger már nem adott táplálékot, de az élelmiszerek nagy részét mesterségesen állították elő. A kerdoniakkal csak a vezető politikai hatalmon keresztül érintkeztek és az országban nem is voltak képviselőik.
- De fentről tuti, hogy folyton kukkolnak minket – jegyezte meg Soto és elnézett Saigon és Lara felé.
- Nem a barátnőd? – kérdezte Cloudot.
- De igen.
- Akkor nem zavar, hogy éppen Saigonnal tapizzák egymást?
Lara akkor közvetített a fúnak.
- Nem csinálnak semmi különöset – szemlélte Cloud figyelmesen őket. Soto értetlenül nézett rá.
- Ha az én csajom tenné ezt egy másik pasival, már szétvertem volna a pasi arcát
- Oh! – értette meg Cloud. – Barátok vagyunk.
- Ja, az más! Meg kell hagyni, dögös kis csaj. Ha nem lenne barátnőm, már én is próbálkoztam volna nála.
Cloud elgondolkozva figyelte Larát és a fiút. A fiú nagyon erős érzéseket küldött Lara felé, és azt is észrevette, hogy a lány nem idegenkedik tőle. Arra már rájött, hogy a földiek a vonzalmukat nyíltan jelzik, sokkal nagyobb intenzitással, és hogy ez számukra az egyik legfontosabb dolog. Soto meghívta őket éjszakára. A lakása nem volt messze. Külön szobába szállásolta el őket. Este még összeültek beszélgetni. Ivott valami erős szagú italt, amit egészségesnek nevezett, de egyre lassúbb, hangosabb és elmélkedőbb lett tőle. A Föld romlásáról beszélt egy darabig, majd így folytatta:
- Alapjában mindenhol ugyanaz a történet. Gazdag bolygó, de a lakóit elvakítja a kapzsiság, és még több kell! Előbb kifosszák saját planétájukat, aztán egymás ellen fordulnak. Háborúk, öldöklés és az örökös kutatás, hogy feljebb és feljebb törtessenek a hatalom lépcsőjén, és lassan azt hiszik, egyenlők Istennel. De itt jön a meglepi, mert Isten megfricskázza a létra teteje előtt az orrukat, ők pedig lerepülnek az aljára összetörve, megsemmisülve. És még ez sem garancia rá, hogy netán tanulnának belőle, és legközelebb szerények maradnának. Ez úgy látszik, az értelem mellékhatása. Van, aki belepusztul, van talán, aki esetleg tanul belőle? – kérdezte merengően önmagától, aztán folytatta az eszmefuttatást.
- Ti is ugyanabban a rongyos cipőben toporogtok, csak előbbre vagytok. Te meg barátom, ahelyett, hogy fognád a kis szexi barátnődet, keresnétek egy kényelmes bolygót, aztán egész nap csak szerelmeskednétek, meg boldogan élnétek, amíg meg nem haltok, bujkálsz és kémkedsz ezen a mocskos kis planétán.
- Te cserbenhagynád a Földet, ha esélyed lenne megmenteni?
- Kicsi porszem vagyok én ahhoz! Feltörünk néhány rendszert, kreálunk pár bosszantóan vicces vírust, ennyi. A többi csak álmodozás. Nem születtem hősnek.
- Sohasem tudhatod – jegyezte meg Cloud. – Én sem hittem volna, hogy egyszer idejutok.
- De hát te UFO vagy – nézett rá Soto.
- Nekem meg te vagy UFO – felelt Cloud."


Tabi Kazu: Ilithion
Fotó: planet design bug world by timegate