Az álmok titokzatos világa


Talán az életünk maga is egy álom, amit annyira valósághűen tapasztalunk meg, hogy valódinak hisszük. Álmunkban talán kicsit közelebb vagyunk az ébredéshez, és néha talán fel is ébredünk... és mikor a test meghal, felébredünk és számot vethetünk. Minden egyes élet-álmunk közelebb visz az ébredéshez , ezért kell önmagunkat keresni, mert önmagunkat megismerve leszünk képesek az álmok szövevényes világában eligazodni és rátalálni csillagösvényünkre.

night-of-dreams-90303.jpg

Megint az történt velem ébredezés közben, ami már néhányszor: pár pillanatig konkrétan érzékeltem, ahogy lassan kezdek visszacsúszni abból a másik világból ebbe a világba. Még egy aprócska részem ott volt abban valóságban, még láttam egy tárgyat, amiről tudtam micsoda, ismertem a nevét, de felidézni már nem tudtam, mert átértem ebbe a valóságba. Különös állapot ez, mintha két létezés határán lennék röpke ideig. Ahogy visszaérek ebbe, az ismert világba, már a tudatom is itt van teljesen, legalábbis így érzem, de miféle tudat volt az, amelyik az álmomban működött és amire már nem emlékszem.
Régóta foglalkoztatnak az álmok, rengeteg miért van körülöttük, amelyekre még nem találtam számomra elfogadható választ. Emlékszem, amikor ifjúkoromban apám megvett egy ismert álmoskönyvet, azonnal lecsaptam rá és nagyot csalódtam. Semmi, de semmi nekem használhatót nem rejtett. Később, már jóval érettebb fejjel, könyveket lapozgattam, cikkeket olvastam – tudományosakat és kevésbé tudományosakat, de nem jutottam tovább a kérdéseimmel. Bosszús irigységgel gondoltam krimisorozatok álomlátó nyomozóira, akiknek szimbólikus álmait egy, a forgatókönyv szerint mindig jelenlevő, zseniális koponya megfejti, és bűnügyek sokaságát tárják fel a szellem segítségével. Sajnos mellettem nincs egyetlen ilyen zseni sem, aki megmagyarázná, hogy mit kellene megértenem az álmaimból.
A bibliai Józsefnek könnyű dolga volt, hiszen istene kiválasztotta őt a céljához, ezért is súgott neki, míg egy másik esetben, mikor Ábrahám felesége megtetszett Abimélek királynak, istenük nem titokzatos szimbólikus jeleket küldött, hogy kifejezze nemtetszését, hanem teljesen érthetően közölte azt Ábrahámmal, annak álmában. A híres alvó próféta, Edgar Cayce (1877-1945), álmában mondta el látomásait, megérzéseit. Ezek és hasonló történetek kapcsán felmerül, vajon honnan jönnek az álmaink és mi célból. Nekünk szóló üzenetek esetében mi szükség van egy plusz személyre a dekódolásukhoz, mert ez a gyakorlatban azt jelenthetné, hogy sokan egyáltalán nem fogják megismerni álmaik lényegét, amúgy pedig pontosan maga az álmodó az, aki a legkisebb adatveszteséggel fejthetné meg saját álmát, már amennyiben tényleg van egy rejtvény, és az álom nem csak egy vegyi folyamat értelmetlen és zavaros végterméke.
Ami tény, hogy minden ember álmodik, az is, aki nem emlékszik rá. Mivel a természet semmit sem produkál csak úgy, véletlenül, ezért ennek a jelenségnek is valami oka és célja kell hogy legyen, mert ha csak a test pihenéséhez kellene az alvás, akkor az álmok tulajdonképpen teljesen fölöslegesek lennének. Gyakori az a magyarázat, hogy éjjel dolgozzuk fel a napi stresszt, feszültségeket, érzelmi hullámokat, hogy tehermentesítsük magunkat, úgymond gondolati szinten végzünk nagytakarítást. Ez lehetséges, mint az is, hogy például testi fájdalom esetén a fájó testrészről álmodhatunk, de szerintem ezek nem igazán magyarázatok minden álomra, sem azokra a jelenségekre, amikor valaki ébren álmodik, vagy egy mély meditációban kerül az alváshoz hasonló állapotba, illetve a tudatos álmodás. Ez utóbbiak érzésem szerint inkább a szellemmel való kapcsolatra, kommunikációra utalnak nem éber állapotban. Azt gondolom, hogy ezek a tevékenységek az alvással együtt a szellemünket támogatják elsősorban.
Olvastam arról, hogy a mélyalvást kis halálnak is nevezik, hogy minden egyes éjjel egy kicsit meghalunk. A testünk az alvás egy bizonyos szakaszában átmenetileg lebénul (alvásparalízis), miközben intenzíven álmodunk. Mintha a tetszhalál állapotába kerülne, hogy ezáltal a szellem kiszabadulhasson egy kis időre. Talán így is van. Különös módon van egy ehhez hasonló meditációs állapot, amiben megszűnünk érezni a testünket. Ezt saját tapasztalat alapján állítom, de most az alvás közbeni álmokról tűnődöm. Ha a testünk alszik, és megszűnnek számunkra a külső ingerek, amik agyunkat foglalkoztatják, talán pontosan ilyenkor van lehetősége szellemünknek aktivizálódnia, és útrakel a testünkön kívülre.
Miután figyelni kezdtem az álmaimat, észrevettem, hogy sokféle fajta létezik, amit minden bizonnyal mások is észrevettek már, és egy idő után arra gondoltam, hogy ezek az álmok annyira, de annyira különbözőek tudnak lenni, és annyira másképpen tudnak hatni rám, hogy talán több szinten történnek meg. Ezt nehéz elmagyarázni, mert magam sem értem, de talán nem egy időben, nem egy jelenben, nem egy szellemi szinten maradnak, hanem át tudnak csúszni más dimenziókba, hiszen a szellemünk mozgását nem gátolják ekkor a fizikai korlátok. Egyszer aztán fogtam magam, és elkezdtem őket saját elképzelésem szerinti típusokba sorolni. Idővel szép kis lista lett belőlük. A most következő álom-besorolásnak semmilyen tudományos alapja nincsen, a magam elképzelése után állítottam össze.
• A leggyakoribbak azok, melyekből a közelmúlt eseményei köszönnek vissza. Ezek többnyire visszatükröződések, visszhangszerűek, sokszor zsúfoltak és szerintem nincs különösebb jelentőségük. Talán a felidézésük egyfajta tehermentesítése a pszichénknek, de lehet akár "infószemét" is.
• Ezekhez látszólag hasonlóak, de egyáltalán nem ugyanilyenek azok, amelyek ismerős helyeken játszódnak, néha ismerős ember is megjelenik bennük. A helyszínek, tárgyak, épületek hasonlóak, de valahogy mégis mások. Például az utca hosszabb, vagy az épület magasabb, netán újabb, vagy éppen ugyanazon a helyen nincs épület. Ezekkel az álmokkal együtt említeném azokat, mikor álmomban tökéletesen ismerem a helyszínt, vagy a személyeket, néha meg is nevezem őket, ám ébredés után már teljesen ismeretlenek számomra. Többnyire valóságszerűen élem meg őket.
• Jelenemben is létező helyszínnel kapcsolatosak azok, amelyekben félelem van és ezek visszatérőek. A hely néha kicsit másképp néz ki, de mindig nyomasztó.
• Érdekesek azok az álmok, mikor bizonyos személyekről álmodom, akik itt is és ott is valamiképp jelentős szerepet játszanak az életemben, legyen az pozitív, akár negatív. A különös az, mikor álmodás közben, mintegy kívülállóként (is) felismerek összefüggéseket, és képes vagyok olyan döntésekre, amikre esetleg ebben az életemben nem voltam. Az is lehet, hogy karmikus kapcsolatokról van szó, és ezeknek az álmoknak a segítségével ismerhetem fel a karmikus köteléket, amit valahogy fel kellene oldanom.
• Meglepő élmény álmomban álmodni. Felébredek, és még mindig az álmomban vagyok, de teljesen olyan érzés, mintha ébren lennék.
• Volt már néhány nagy katasztrófát mutató álmom külső szemlélőként, vagy akár benne abban a pillanatban, mikor nyilvánvalóvá vált. Figyelemreméltó, hogy nincs bennük félelem annak ellenére, hogy a megállíthatatlanul közelgő véget mutatják.
• Ufós álmok, amelyek többségükben nyomasztóak, baljósak.
• Különleges képek eleven csillagos égről, nyüzsgő planétáról, ami talán a Föld egy egészen más állapotban. Ezek nagyon szépek.
• Álmok más időből. Talán a múltból és talán a jövőből. Bennük vagyok, nem csak nézelődök.
• A legfigyelemreméltóbbak az üzenet-álmok. Mikor közvetve, vagy közvetlenül üzenetett kapok. Ezeket nem lehet beképzelni és nem lehet azt fogni rájuk, hogy a napi zűrzavar jön vissza valamiképp. Ezek egyértelműek, csak sajnos kevésre emlékszem.
• Legalább háromszor kellett magam álmomban megvédenem, nagyon is valóságosnak tűnő helyzetben.
• Végül a legmeghökkentőbbek, vagy legfurcsábbak - amikor konkrétan érzek, érzem a mozgást, az érintést, amikor teljes tudattal ott vagyok és a visszatérés nehéz, mert mélyebbről kell visszatérnem, és az ott sokkal valóságosabbnak tűnik, mint az itt. Az ilyen álmoknál fel kell tennem magamnak a kérdést: hol van az igazi valóság? Talán mindenhol... Lehetséges, hogy teljesen a szellemi testemet érzékelem ilyen esetekben és a szellemi tudatom működik. Feltételezések, érzések, semmi bizonyosság. Ezeknél az álomképeknél nem segít egy ábc sorrendbe szedett szórengeteg néhány magyarázattal, amikhez hozzá kéne rendelnem a látott képeket. Egyetlen hasznosnak tűnő tanácsot kaptam egy kedves lánytól, aki azt mondta, hogy a legelső érzésre, gondolatra figyeljek, ami ébredéskor jelentkezik. Úgy vélem, eddig ez a leghasználhatóbb rejtvénykulcs. Ez alapján azt gondolom, hogy a hasonló, de mégis valamiben különböző helyszíneken történő álmok a jelenben, párhuzamos univerzumokban játszódhatnak, és ez az elképzelés már nem is tűnik annyira fantasztikusnak, mert több fizikus meg van győződve a létezésükről, közöttük az ismert amerikai elméleti fizikus professzor, Dr Michio Kaku is, aki könyvet is írt a témáról Párhuzamos világok címmel (magyarul is megjelent 2009-ben), de egyetért az elmélettel, Brian Greene, a Columbia Egyetem elméleti fizikusa, sőt tudományos köztudatba kerülése 104 éve történt William James pszichológusnak köszönhetően. Az itt ismeretlen, ott ismerősek talán másik idősíkon történnek, némelyek a múltban, netán a jövőben. A karmikusnak vélt helyzetek, személyek esetében egyszer konkrétan az volt az első érzésem ébredéskor, hogy egy - álmomban ritkán adódó - tudatos döntésemmel sikerült egy karmikus köteléket feloldani. Helyszínnel kapcsolatos félelmeknél nem jöttem rá az okra. Valószínű, nem kellene visszafordulnom, hanem továbbmenni és szembeszállni vele, de a tudatos döntés nem olyan egyszerű álmomban, legalábbis nekem, mert többnyire ébredés előtt „emlékszem” az álomra, nem pedig akkor, amikor éppen történik. Olyan ez, mintha egy kis időeltolódás lenne maga a történés és az esemény felfogása között. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy lassú a felfogásom! A katasztrófa témájúaknál, amikor látom a véget közeledni, teljesen nyugodt vagyok. Emlékszem, egyszer ott álltam egy tengerparton, egy iszonyú magas fekete szurokszerű hullámfal magasodott fölém és ekkor azt mondtam: „- Most ti jöttök!” Pár szó és egy csomó érzés. Valakikhez szóltam, akikben maximálisan megbíztam, bármi is történne, akkor is, ha elnyelne az áradat. Érdekes volt. Aztán emlékszem, hogy becsuktam a szemem és a hullám nem zuhant rám. Mintha magábaroskadt volna. Az ufós álmoknál nem tudom eldönteni, mennyire szűrődnek be a külső gondolataim. Mindig is érdekelt az ufó téma. Hogy miért negatív előjelűek ezek az álmok, egyetlen kivételtől eltekintve, fogalmam sincs, illetve csak halvány elképzeléseim vannak. A főleg múltbeli pillanatoknál szinte biztosan azt érzem, hogy előző életekből vannak. Az üzeneteknél egyértelmű volt az álom célja, többnyire bíztatást küldött. Az önvédelmi álmoknál egy icipici kitérőt teszek. Az egyik ilyen, közvetlenül a megtérésem után történt, egy másik tavaly. Teljesen különböző helyzetek, de mindegyikben tudtam, hogy most nem a test, hanem a lélek (vagy a szellem?) van veszélyben. Lehet, hogy ez így nagyon hülyén hangzik, de akkor, ott, nem voltam biztonságban, ezt tudtam. Volt egy riasztó belső jelzés az első álomban, hogyha nem sikerül legyőznöm azt a valamit, nem tudok többet felébredni. Nem éreztem, tudtam, és akkor, ott, tudatosan védekezhettem, nem voltam kiszolgáltatva tehetetlen bábként. Többek között ez is egy olyan jelenség, ami miatt igenis biztos vagyok abban, hogy álmunkban a szellemünk nagyon is aktív, és hogy ott is van akaratunk. Mindkét helyzetben Jézust hívtam segítségül. Nem jelent meg, ám a dolog működött. Én úgy vélem azért, mert Jézus a szellemi világban egy nagyon erős szeretet energiát képvisel, ami természetesen a nevében is benne van. Ha én a hitemet és a bizalmamat ebbe a névbe, ezáltal a személybe helyezem, akkor az az energia aktivizálódik és olyasmi lehet, mint egy védőpajzs. Jézus szolgálata idején démonokat űzött, ma pedig a karizmatikus egyházban démonokat űznek Jézus nevében, és ez többnyire működik, ami azt jelzi, hogy ebben a névben nagy erő van, ha hittel és tisztelettel használjuk. Persze az is lehet, hogy csak gazdag a fantáziám, de nem számít, mert nagyon is bevált, és ahogy nekem segített, úgy segíthet másnak is. Megjegyzem, vannak más védekezési lehetőségek is, szerintem fantázia és hit kérdése, mit és miképpen alkalmazunk. Nekem így is működött.
Véleményem szerint az álmaink egy folyamatos párbeszéd test-lélek és szellem, szellem és az Univerzum között. Szerintem minél zavartalanabb az álmunk, annál kevésbé dominálnak bennük a külvilág képei. Tudományos kísérletek szerint álmainkban az agynak azon része aktív, amelyik a vizuális folyamatokat irányítja és feldolgozza. Vajon ez azt bizonyítja, hogy az agyunk produkálja az álmainkat, vagy azt, hogy az agyunk is hozhat létre álmokat? Ez könnyen lehetséges, mint ahogy az is elképzelhető, hogy bizonyos esetekben csupán tolmácsol a testnek, úgymond általunk felfogható képi látványra fordít. Emellett azt is gondolom, hogy három rezgésszinten álmodunk/álmodhatunk – fizikai, lelki és szellemi szinten, hiszen ha elfogadjuk, hogy az ember test-lélek-szellem egysége, akkor ez logikusnak tűnik. Többször megfigyeltem, hogy először általában a fizikai világ jelenik meg valamilyen formában. Felvillanások, képek, reflexiók, aztán ahogy egyre nyugodtabbá válunk, úgy merülünk mélyebbre és mélyebbre. Amikor a környezetünk, vagy fizikai testünk nem nyugodt, különböző mértékben befolyásolhatja alvás közben is gondolatainkat, mint például fájdalommal, amint ezt előbb már említettem, de lehet egy nehéz takaró, fény, túl meleg, teli pocak, vagy zaj, stb. A szerelem, bánat, harag és más erős érzelmek is hathatnak lelki szinten, ugyanakkor érdekes módon vannak helyzetek, mikor látszólag nincs kiváltóoka bizonyos jelenségeknek. Biztosan megesett másokkal is, hogy egy teljesen átlagos nap utáni reggelen olyan fáradtan estek ki az ágyból, mintha egész éjjel fát vágtak volna, pedig időben lefeküdtek, de vannak olyan esetek, mikor szintén minden előzmény nélkül nyomott, depressziós hangulattal ébredünk fel. Én már álmodtam heves vitát valakivel, és reggel úgy ébredtem, hogy nagyon, de nagyon dühös voltam az illetőre minden valódi indok nélkül. Persze az, hogy látszólag nincs kiváltóok, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy értelmetlen a dolog. Mindenesetre azt gondolom, amennyiben tudatosan nyugodt, békés állapotban sikerül elaludnunk, mondjuk meditációvégzés után, akkor talán nagyobb az esélyünk információszenny-mentesen álmodnunk. Hogy aztán emlékezünk-e rájuk, az egy másik kérdés, amire szintén keresem a válaszokat. Jó hír, hogy vannak, akik gyakran megtapasztalják éjszakai utazásaikat, a kiszabadulást a testből, vagyis ez a jelenség egy valódi, elérhető lehetőség. Azért lehet, hogy meg kell érte dolgozni...
Talán legtöbbször azért olyan homályos és szaggatott az álom-kapcsolat, mert túlságosan belemerültünk a testi világba, ezért nem figyelünk eléggé a belső jelzésekre, üzenetekre, pedig szellemünknek szüksége lenne arra, hogy harmónikus egységben legyünk/maradjunk. Az egyensúly elvesztése, a harmónia gyengülése a káoszt erősíti minden szinten. Ezt tapasztaljuk.
Azt gondolom, hogy álmaink megértése, őrzése ugyanolyan fontos, mint a meditáció, amelyet éber állapotunkban kellene gyakorolnunk minden nap, de nincs rá időnk. Azért nincs, mert szakadatlanul hajszoljuk a pénzt és a sikert, amivel meg akarjuk teremteni majdani jövőnk biztonságát és nyugalmát, amiben jelen reményeink szerint majd egyszer úgy élhetünk, ahogy most szeretnénk. Egy szép álomkép, amiért feláldozzuk a jelenünket, a nyugalmunkat és sokszor a biztonságunkat, és áldozatunk nem biztos, hogy elegendő fizetség lesz azért az álomért. Talán mert álom és álom között nagy különbség van.
Talán „racionális” világunkban újra meg kellene tanulnunk a valódi álmodást, aminek az ősi idők emberei oly nagy jelentőséget tulajdonítottak és szorgalmasan gyakorolták.
Napjainkra az orvostudomány is egyre többféle kutatásokat folytat az alvás és álmodás területén. Ezekről lehet olvasni szaklapokban, de főleg az interneten. Néhány „szenzációs” hír után azonban kezd megkérdőjeleződni C.G.Jung állítása, miszerint az álom nem manipulálható. Az éber embert ma már megszámlálhatatlan módon manipulálják, hülyítik nagy hatásfokkal, de nem sikerült még teljesen idiotizálni az emberiséget. A legveszélyesebb az lenne, ha a szellemet volnának képesek befolyásolni, márpedig ezirányú kísérletek jó ideje folynak titokban, kiszivárogtatott hírek szerint. Ez íjesztően hangzik, már maga a szándék is, de optimista vagyok. Ha a saját érzéseinkre figyelünk elsősorban, ha több időt szentelünk önmagunk benső, végtelen világára, akkor nem kell félnünk.
Még a gyülekezeti időben tanították, hogy az ember mindig akkora feladattal találkozik, amit képes megoldani, másképp mondva – nem kap nagyobb terhet, mint amit (még) képes elviselni, ezért úgy hiszem, hogy bármi is történne, vagy bármi is jelenne meg álmunkban, adott helyzetben képesek lennénk dönteni, ha kell, ellenállni és győzni.
Mik az álmaink, honnan jönnek és ezekhez hasonló kérdésekre feleleteket találni egy igazán jó és izgalmas cél, hacsak már nem tudjuk a válaszokat.

fantasy_art_scenery_wallpaper_sven_sauer_07.jpg

♦♦
Néhány érdekesség más weboldalakról

Tudatos álmodás I.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tudatos álmodás az álmodás egy fajtája, melynél az alvó személy tisztában van tudatállapotával, felismeri, hogy épp álmodik, és jártasságától függően bármely elemét befolyásolhatja vagy meghatározhatja. A tudatos álmot éber álomnak, tiszta álomnak vagy (az angol lucid dream kifejezésből) lucid álomnak is nevezik. Az éber álmodás egyaránt lehet spontán, vagy szándékosan előidézett élmény.

Elsajátítása

A tudatos álmodás megtapasztalásához többféle módszer áll rendelkezésre, közös jellemzőjük, hogy a személy tudatát, gondolkodását felkészíti az álombéli tudatosságra, a tudatra ébredésre.

Valóságteszt

A legegyszerűbb, leggyakoribb és egyben leginkább sikerrel kecsegtető módszer az úgynevezett „valóságteszt”. Az alany a mindennapi helyzetekben, például vásárláskor, utcán sétálva, táplálkozás, tisztálkodás közben stb. megvizsgálja saját magát, gondolkodását és környezetét, hogy olyan körülményeket találjon, amit esetleg csak álmodás vagy épp nem álmodás közben tapasztalhat. Ez a szokása előbb-utóbb álmában is előjön, ahol álom állapotra utaló jeleket fog felfedezni, s ez előidézheti a tudatos álmot.
A valóságteszt során az alanynak érdemes felidézni az aznapi dátumot, visszaemlékezni, milyen ruhát vett fel, mit evett, felidézni, mi vár rá még aznap. Az álmodás során valószínűleg ezekre nem vagy csak nehezen emlékszik, és azonnal rájön, hogy épp álmodik. Ha viszont a valóságtesztet könnyelműen, figyelmetlenül végzi, akkor álmában a tesztelés során szintén könnyelmű lesz, és hamis adatokat fog felidézni, így a tudatra ébredés nem fog sikerülni.

Jelzőkészülék

Az alvásnak több fázisa van, az álmodás túlnyomórészt a REM fázisban történik. Jellemzője a gyors szemmozgás, szabálytalan légzés, a mozgatóizmok átmeneti lebénulása (alvásparalízis). Egy készülék a gyors szemmozgás érzékelése esetén jeleket küld az alvó személynek (például fényvillanásokat a szemhéjra), aki ezt érzékeli és tudatára ébredhet.

Tudat megőrzése az elalvás során

Ez tekinthető a legnehezebb módszernek. Elalváskor az alany tudatánál marad: a külvilág ingerei helyett fokozatosan az elméje által gyártott ingereket kezdi felfogni, és megtapasztalja az alvási paralízist is (ez utóbbi kellemetlen is lehet, az okait nem ismerőknek gyakran félelmetes élmény).

Jellemzői

A tudatos álmodásnak annyi módszere és sajátossága lehet, ahány tudatos álmodó létezik. Van, aki egyetlen álmára sem emlékszik, másnak tanulnia sem kell a tudatos álmodást, mert enélkül is így álmodik.
Az első élmények általában néhány másodpercesek/percesek, és homályosan felfogottak. Az álmodó a siker izgalmától eleinte könnyen felébredhet, vagy beleeshet olyan csapdákba, mint például a hamis felébredés. Ebben az esetben az alany azt hiszi, hogy felébredt a tudatos álmából, ám valójában még mindig álmodik, viszont már nem tudatosan. Még hamis felébredés sem kell ahhoz, hogy az élmény során a tudatosságot elvesztve bármikor átcsússzon hagyományos álomba.
Léteznek az ébredést elősegítő, és a tudatos álmot meghosszabbító technikák is. Ha az álmodó elvesztené az uralmát az álom felett, vagy bármilyen oknál fogva fel akar ébredni, elég ha fixálja a tekintetét. Ezzel a valóságban megszünteti a szem REM-mozgását, és felébred. Ha viszont úgy érzi, hogy közeledik az ébredés, elég ha álmában körbeforog párszor. Ez általában segít meghosszabbítani a tudatos álmot.
Az érzékelés tökéletesen valósághű lehet. A mozgás, látvány, hang, íz, szag, tapintás elevensége és tisztasága teljesen megtéveszthetné az alanyt, ha nem tudná, hogy csupán álomról van szó. (Tabi Kazu-megjegyzés: Valóban csupán csak álom lenne???)
 
Tudatos álmodás II.
A tudatos álom egy olyan álom, amelyben az ember tisztában van vele, hogy mit álmodik. A jelenséget megemlítette a görög filozófus Arisztotelész, aki megjegyezte: "Gyakran, amikor az ember alszik, van valami a tudatban, mely kimondja, hogy ami valóságként mutatja magát, csak egy álom."

Az egyik legkorábbi történelmi utalás a tudatos álmodással kapcsolatos tapasztalatokról Marie-Jean-Léon-tól, d'Hervey de Saint Denys Márkijától származik. Aki széles körben elismert volt, és aki megalkotta a kifejezést, a holland pszichiáter és író, Frederik (Willem) van Eeden (1860–1932) volt.

Egy tudatos álomban az álmodónak nagy esélye van, hogy bizonyos fokú ellenőrzést gyakoroljon az álomban való részvétele fölött, vagy képes manipulálni a képzeletbeli tapasztalatait az álomkörnyezetben. A tudatos álmok reálisak és élénkek. Bebizonyosodott, hogy nagyobb mennyiségű béta-1 frekvenciát (13-19 Hz) tapasztaltak a tudatosan álmodóknál, ezért van nagyobb aktivitás a parietális lebenyben, a tudatos álmodást tudatos folyamattá téve.

Az első lépések

Egy tudatos álmot a következő két módon lehet elkezdeni. Egy álom által kiváltott tudatos álom normális álomként kezdődik, és az álmodó végül arra a következtetésre jut, hogy az egy álom. Az ébren kiváltott tudatos álom akkor jelentkezik, ha az álmodó a normális ébrenléti állapotból közvetlenül egy álomállapotba kerül, ahol láthatóan nem szűnik meg a tudatosság. Az ébren induló tudatos álom akkor történik, amikor az alvó belép a REM alvásba töretlen öntudattal az ébrenléti állapotból.

Az álmokra való emlékezés a kiindulási hely a tudatos álmodás megtanulásához. Annak érdekében, hogy képes legyél felismerni az álmaidat mint álmok, mialatt azok történnek, ismerned kell a módját, ahogy az álmaid működnek. Mielőtt még megérné időt szánni az álom indukciós módszerekre, képesnek kell lenned legalább egy álmot felidézned minden este.

Az elegendő alvás az első lépés a jó álomfelidézéshez. Ha pihent vagy, könnyebb lesz összpontosítanod a célodra, az álmaid felidézésére, és nem lesz annyira nagy probléma az éjszaka folyamán, hogy feljegyezd az álmaidat.

Másik előnye az elegendő alvásnak, hogy az álomperiódusok egyre hosszabbak, és egyre közelebb lesznek egymáshoz az éjszaka előrehaladtával. Az első álom éjjel a legrövidebb, talán 10 perc hosszúságú, míg azt követően a 8 órai alvás  álom időszakai lehetnek 45 percesek, vagy egy óra hosszúságúak is. Mindannyian álmodunk minden este, egy álomperiódusban körülbelül 90 percenként. Azok az emberek, akik azt mondják, hogy sosem álmodnak, egyszerűen csak nem emlékeznek rájuk. A REM (álom) periódus folyamán egynél több álmod is lehet. Általánosan elfogadott az álomkutatók között, hogy az álmokra nem emlékszünk, kivéve akkor, ha az alvó közvetlenül az álomból ébred ahelyett, hogy az ébredés után átmenne az alvás más szakaszaiba.

Hasznos lehet, mialatt fejleszted az álmaid felidézését, hogy egy álomnaplót vezetsz. Tartsd a naplót kéznél, és rögzíts minden álmot, amire emlékszel, nem számít, milyen töredékes. Kezdd azzal, hogy leírsz mindent, nem csak a teljes, összefüggő és érdekes álmokat. Még akkor is, ha csak egy arcra, vagy egy szobára emlékszel.
Lépések a tudatos álom kiváltásához és javításához

1. A nap folyamán többször is tedd fel a kérdést: "Álmodom?", és végezz el néhány valóság ellenőrzést, amikor eszedbe jut. Ha a gyakorlatban elégszer megtörténik, Akkor automatikusan emlékszel erre az álmaid alatt, és csinálni fogod.

2. Legyen egy álomnaplód. Ez talán a legfontosabb lépés a tudatos álmodáshoz. Éjjel tartsd közel az ágyadhoz, és írj bele rögtön az ébredés után. Vagy lehet egy hangfelvevő készüléked, ha könnyebb az álmaidat visszaidézni hangosan. Ez segít felismerni a közös álomelemeket (embereket a múltadból, adott helyeket, stb.), és azt is közli az agyaddal, hogy komolyan emlékezni akarsz az álmaidra.

Ez abban is segít, hogy felismerd a dolgokat, amelyek egyediek az álmaidban. Képes leszel felismerni a saját "álomjeleidet". Ezek lesznek a visszatérő dolgok vagy események, melyek előfordulhatnak az álmaidban.

3. Ismerd meg a tudatos alváshoz legjobb időszakot. Azzal, hogy tisztában vagy a személyes alvási menetrendeddel, meg tudod szervezni az alvási szokásaidat, hogy segítsen kiváltani a tudatos álmokat. Tanulmányok azt valószínűsítik, hogy egy szundikálás az ébredés utáni pár órában a leginkább alkalmas idő egy tudatos álomhoz. A tudatos álmok szorosan összefüggenek a REM alvással. A REM alvás sokkal gazdagabb a végső ébredés előtt. Ez azt jelenti, hogy a leggyakrabban előforduló, mielőtt felébredsz.

4. Próbáld ki az ébredés által megindított tudatos álom technikát. Alapvetően azt jelenti, hogy amikor elalszol, viszed azt a tudatosságot, mint amikor ébren voltál közvetlenül a REM alvásba, és elindítasz egy tudatos álmot. A legegyszerűbb módja, hogy kipróbáld ezt a technikát, ha tartasz egy délutáni szundikálást, vagy csak 3-7 órát alszol. Próbálj meg meditálni egy nyugodt, koncentrált állapotban. Megpróbálhatod számolni a lélegzeted, elképzelhetsz egy felfelé vagy lefelé tartó lépcsőt, ami a Naprendszerbe vezet, legyél egy csendes, hangszigetelt helyen, stb., vagy hallgass Théta binaurális ütemeket egy ideig, ami könnyebben eljuttat a REM alvásba.

5. Egy másik technika az álomtudatossághoz a "gyémánt módszer" meditáció, ami lerövidíti a tudatos álmodás teljes tanulási folyamatát. Amikor meditálsz, próbáld meg elképzelni az életedet - mind az ébrenléti, mind az álom életet - mint egy gyémánt oldalait. Néhányan úgy döntenek, hogy ez a "gyémánt" az Univerzum, mások Istennek, valaki "Léleknek" nevezi. A lényeg itt az, hogy az élet egyszerre zajlik. Ez csak a mi "felfogásunk", amely a drámáinkat egyenes vonalba, vagy "időzített" sorrendbe rendezi. Szóval a gyémánt minden felülete, ha úgy tekintünk rá, egy egyéni tapasztalat, melyek egy időben történnek, akárcsak az "álomtest" tapasztalatok.
Ez a módszer ismert a távolba látók számára is. Emlékezz rá, hogy ez csak a tudatosságodban történő csekély elmozdulás, amit ez a gyakorlat megkövetel.

6. Írj egy "É"-t a tenyeredre (ami az "Ébren" rövidítése). Minden alkalommal, amikor észreveszed az "É"-t az ébrenléted alatt egy kihívás, hogy ébren vagy, vagy alszol? Végül lehet, hogy láthatod az "É"-t alvás közben, és erre tudatossá válhatsz.

7. Tedd szokásoddá, hogy valóság ellenőrzéseket végzel. Annak érdekében, hogy emlékezz valóság ellenőrzést csinálni az álmodban, létre kell hoznod egy szokást a valóságban, hogy ellenőrzést végezz a valós életben. Legalább három valóság ellenőrzést végezz minden alkalommal, amikor valami a megszokottól eltérőnek tűnik, erősen frusztráló, vagy képtelenség, és ezt a szokásodat vidd át az álmaidba. Egy álomban ezek el fogják árulni, hogy alszol, lehetővé téve, hogy ennek tudatában légy.

Az egyik módja a valóság ellenőrzésének, ha megvizsgálod az "álomjeleidet" (olyan elemek, melyek gyakran fordulnak elő az álmaidban, keresd meg ezeket az álomnaplódban), vagy olyan dolgok, melyek nem léteznek éber állapotban, majd végezd el a valóság ellenőrzéseket. Amikor ezek a tevékenységek szokásokká válnak, a személy ezeket az álmaiban is elkezdi csinálni, és képes lesz arra a következtetésre jutni, hogy álmodik. A gyakran végzett valóság ellenőrzések stabillá teszik az álmokat. Ez úgy ismert, mint az álomban indukált tudatos álom.

Néhány bevett taktika:

Ránézni egy szövegrészre, majd elfordulni, majd visszanézni, hogy vajon megváltozott-e;
Felkapcsolni egy villanykapcsolót;
Belenézni egy tükörbe (a kép legyakrabban homályos, vagy egyáltalán nem jelenik meg egy álomban);
Befogni az orrot, és megpróbálni lélegezni;
Felugrani a levegőbe - az álmodban általában képes vagy repülni;
Megbökni önmagad - ha álmodsz, a "tested" rugalmasabb lehet, mint a valós életben;
Megpróbálni egy falnak támaszkodni - álomban gyakran keresztülesel a falakon.

8. Nézd át az előző álmaidat az álomnaplódban! Ha elkezded megfigyelni a mintákat az álmaidban, észre fogod venni az álomjeleket, vagy bizonyos dolgokat, melyek újra és újra megjelennek az álmaidban. Ezek lehetnek olyan alapvető dolgok, mint például minden álmod az udvarodban játszódik. Tedd szokásoddá az álom ellenőrzés elvégzését minden alkalommal, amikor látod az álomjeleket, és végül látni fogod az álomjelet magában az álomban, végezz ellenőrzést, és ismerd fel, hogy álmodsz.
A tudatos álmodás előnyei

A tudatos álmodás a saját álmod irányításának, és kívánt irányba terelésének képességét adja számodra. Tudatos álomállapotban sokkal inkább hajlandó vagy szembenézni a fenyegetésekkel, és ennek eredményeképp egyre magabiztosabbá válsz. Így hasznos a félelmek és szorongások leküzdésében.

A tudatos álmodás alkalmazásának csak a képzeleted szabhat határt. Mivel az agyi aktivitás az álomállapotban ugyanaz mint éber állapotban, amit megtanulsz vagy gyakorolsz a tudatos álomállapotban, az ugyanaz, mint amikor az éber világban gyakorolsz vagy tanulsz meg valamit. Az idegsejti mintáid már kondicionáltak.

A felnőttek legalább felének már volt egyszer tudatos álma élete során. Sokan arról számoltak be, hogy tudatos álmuk volt anélkül, hogy megpróbálták volna. A repülés gyakran jár együtt a tudatos álommal. Gyakorlással a tudatos álmodás megtanulható, és elérheted vele, amit szeretnél. 

Álomkutatók

Paul Tholey

Paul Tholey (1937-1998) Európa egyik legfontosabb tudatos álmodással foglalkozó kutatója volt.
Egyetemi évei alatt matematikát és pszichológiát hallgatott, később a Frankfurti Egyetem pszichológia professzora, és a Braunschweigi Műszaki Egyetem sportpszichológia professzora volt. Tudatos álomról szóló tanulmányai mellett 1987-ben megszervezte az első tudatosálom-kutatás kongresszust, és tagja volt több tudattal foglalkozó szervezetnek is.
Legfontosabb könyve a témában az Alkotó Álom.
Belátnak az álmainkba
Japán tudósok kidolgoztak egy eljárást, mellyel az alvó agy aktivitását megfigyelve részlegesen rekonstruálni lehet az álomképeinket. Álmainkat rendszerint élénk vizuális élmények kísérik. Az eddig is tudott volt, hogy az álomlátás során magas aktivitást mutatnak azok a tarkólebenyi agyterületeink, amelyek éberen is a vizuális információ befogadásáért és feldolgozásáért felelnek. Ahhoz azonban, úgy tűnik, a legmodernebb technikák - a valós idejű agyi képalkotásra alkalmas berendezések és az adatözönt szupergyorsan elemző számítógépek - eljöveteléig kellett várni, hogy az álmot mintegy kiolvashassuk az idegsejtek tüzelési mintázatából. Most japán kutatók megtalálták a módját annak, miként lehet számítógépes tanulási algoritmusok segítségével jó hatásfokkal kikövetkeztetni az alvás közbeni agyi aktivitásmintázatból, vajon mit láthat épp álmában a megfigyelt alany. Tomoyasu Horikawa és munkatársai funkcionális mágneses rezonanciás képalkotás (fMRI) segítségével rögzítették az alvás korai (a gyors szemmozgás-, vagyis REM-fázis előtti) szakaszában jelentkező agyi aktivitásmintázatokat, és összehasonlították ezeket azokkal a mintázatokkal, amelyeket az agy az ébrenlét során különböző vizuális bemenetek hatására produkál.
A látásélményeket meghatározott hierarchia szerint néhány nagyobb fogalmi körbe csoportosították - pl. bútor, nő, lakás, üzlet, utca, betű stb. -, majd internetes képkeresők segítségével létrehoztak minden fogalmi körhöz kapcsolódóan egy "képtárat", egyfajta vizuális adatbázist, és egy tanulási algoritmus segítségével elemezték, hogy a különböző fogalmi körbe tartozó képek bemutatása milyen speciális aktivitásmintát eredményez az elsődleges látókéregben. A "betanítás" után a számítógépes program képes volt az álombeli aktivitásminták leképezésével megjósolni, milyen látványokról fog beszámolni az alany, mikor röviddel a megfigyelés kezdete után felébresztik.
 A japán kutatók úttörő munkája, mely a Science ápr. 4-i számában került közlésre, először szolgáltat közvetlen bizonyítékot arra, hogy álomképeink megélését hasonló agytevékenység kíséri, mint amikor ébren érnek minket ugyanazok a vizuális benyomások. A technika tökéletesítése elvileg odáig vihet, hogy valakinek ténylegesen beleláthassunk az álmaiba - bár legtöbben valószínűleg mint túlságosan orwelli víziót elutasítanánk, hogy ez a lehetőség valóra váljék.
 ♦

Gondolatok az álomról és az önismeretről

C. G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt az emberiség történeti múltjára, de a fókuszba korunk, a huszadik század emberét állította – a történelem által próbára tett, megtiport és megalázott, ám újra meg újra küzdésre kész embert. Gondolatait, amelyek tematikus csoportosításban jelennek meg sorozatunkban, azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével.
„A nagy álom a jövő, és annak az új világnak a képe, amelyet még nem értünk.”
„Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet.”
„Képtelenek vagyunk együtt élni a dolgokkal úgy, ahogy vannak. A vélemények fontosabbak számunkra mint a valóságos élet, és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek.”
„Az utóbbi években megértettem, hogy az álmokkal kapcsolatos tudattalan jó barát és tanácsadó lehet. Minden este örülök barátaimnak, az álmoknak. Az álom a legtisztább terméke tudattalanunknak; az álom ugyanis – ellentétben tudatunkkal – nem manipulálható. Sokan azt mondják: „Én sohasem álmodom” vagy „Minden álom szertefoszlik”. A modern álomkutatás mégis kiderítette, hogy minden ember álmodik, mégpedig minden éjjel. Csak éppen nem tudunk róla. Ha tizennégy napnál tovább nem álmodnánk, nem élhetnénk többé. Az álom tehát létszükséglet…”
♦ 

Tanulj az álmaidból!

2012. augusztus 27. 11:30
„Isten megalkotta az álmokat, hogy a sötétségben botorkáló álmodóknak megmutassa az utat.” (Ősi egyiptomi magyarázat)
Sajnos, a legtöbb ember az álmait legtöbbször csak értelmetlen, abszurd, s néha félelmetes zagyvaságként értékeli, amelyek a pihenés óráiban feleslegesen bombázzák az amúgy jól fésült gondolatokra programozott elméjét. Pedig a lélek számára beláthatatlan kincs rejlik az álmok világában és üzenetében. Ma már a pszichológia és a modern álomkutatás eredményei is arra utalnak, hogy érdemes sokkal nagyobb figyelmet fordítanunk erre a titokzatos és alig feltárt területre. A pszichológia szerint ugyanis az álmok voltaképpen olyan tudattalanból felbukkanó képek, amelyek megfejtése az álmodó élete nagy problémáinak megoldását, feloldását segítheti.
Korunk valójában csak újból felfedezi az álmok fantasztikus jelentőségét, mert ez a tudás mindig is az ősi természeti népek bölcsességéhez tartozott. Őseink még komoly áldozatokat is hoztak az álom kegyeinek elnyeréséért, olyan fontos volt számukra ez a világ.
Hallucináció vagy útmutató?
Az orvostudomány is sokat fejlődött ezen a területen a múlt század eleje óta, amikor még csak értelmetlen hallucinációnak bélyegezte az álmokat. Persze ma sem tart ott, hogy képes legyen az isteni tanács és útmutatás közvetítőjeként kezelni. De a 21. század embere sokat köszönhet az öreg Freud doktornak, aki elsőként fedezte fel, hogy az álmok az elnyomott tudattalan képekbe öntött üzenetei a tudatos énnek címezve. A világhírű osztrák pszichiáter saját - talán meglehetősen túlfűtött - álmai vizsgálataival kezdte kutatásait, s így nem is lehet csodálkozni azon, hogy többnyire valami szexuális kibillenést, elfojtást tartalmaztak az álomértelmezései. Az álombéli repülés Freudnál a vágyott nemi kéjérzet csúcspontjának jelképe volt, míg az álombéli zuhanás általában valami szexuális történésből fakadó erkölcsi bukást, vagy az attól való félelmet jelenítette meg.  Carl Jung professzor már sokkal szélesebb horizonton vizsgálta az álmok valóban rendkívül összetett világát. Az álombéli repülés például nála inkább egy magasabb ösztönzésből fakadt, az emelkedettebb vágyak kifejeződéseként. Jungnál jelent meg először a tudatfeletti fogalma, ami már nagyon közel áll a spirituális népek felfogásához, miszerint álomerőnk ismeri a magasabb, isteni énünk, vagy ha úgy tetszik, a Teremtő velünk való tervét. S ahhoz, hogy ezt az egyéni tervet megvalósíthassuk, sajátos üzenetei által segít tartani az irányt. Álmunkban tehát sokkal szorosabb összeköttetésben vagyunk érzéseink és magasabb céljaink valóságával, mint ébren.
Egyszemélyes dráma
A modern álomfejtés szerint többnyire az álmodó személyes története, egyénisége, aktuális élethelyzete határozza meg álmai történését és környezetét, s ezért van az, hogy sokszor egyáltalán nem tud mit kezdeni a szavakba szedett álmoskönyvek értelmezéseivel. Tehát hiába böngészi az álmában megjelenő tárgyak, állatok vagy cselekedetek jelentését, a magyarázat sokkal kuszább lehet, mint maga az álom. De hogy tudjon valamit kezdeni az egészen kusza álmokkal is, érdemes átgondolni, egyáltalán miből alakulnak ki az álomképek. A szakemberek azt tanácsolják, hogy először is mindenki próbáljon meg úgy tekinteni az álmaira, mint ha azok olyan drámai színművek lennének, amelyeknek valahol ő maga egy személyben a producere, rendezője, fő- és mellékszereplője, sőt még a díszlete is. Például, akár tetszik, akár nem, az ijesztő álomalakok, a veszélyek és rémségek általában az elfojtott, fel nem vállalt érzéseket, viselkedést tükrözik vissza. Feltárják és képekbe öltöztetik az elnyomott érzelmeket és félelmeket, sőt adott esetben a gyarlóságokat is. Arra próbálják felhívni az álmodó figyelmét, hogy valamit a háttérbe szorított, valamivel nem akar szembenézni, ami pedig fontos lehet ahhoz, hogy harmóniában éljen önmagával, vagy megtanuljon valamilyen fontos dolgot. A makacsul visszatérő rémálmok ebben az értelemben lehetnek bölcs tanítók, hiszen újra és újra a személyiség árnyoldalára irányítják a figyelmet. Persze ez sem új keletű felfedezés.
A malajziai őserdőben élő szenoj néptörzs úgy neveli a gyermekeket, hogy ne ébredjenek fel az ijesztő álmaikból, hanem forduljanak szembe álmaik félelmetes alakjával és győzzék le őket. Ez a népcsoport így megtanulta, hogyan dolgozhatja fel a saját félelmeit, hogyan kezelje lényének sötét oldalát, s így nem is olyan meglepő, hogy  körükben csaknem ismeretlen az emberölés, az öngyilkosság vagy az elmebetegség.

dreams_0.jpg