Kicsoda a Biblia Istene? - Tényleg, kicsoda?



Hiszek a lélek halhatatlanságában
Hiszek abban, hogy csodálatos, szellemi lények vagyunk
Hiszem, hogy egy forrásból jöttünk, és hogy majd egyszer oda térünk vissza
Mindannyian. (TabiKazu)
 
Atum, Ré, Hórusz (Egyiptom), Jupiter (római), Zeusz (görög), Jahve, vagy Jehova (zsidó), Odin (skandináv), Brahma, Visnu, Síva (a három legfőbb hindu istenség), Hszi-Ho (kínai), Amateraszu Omikami (japán), Anu (kelta, Földanya, legnagyobb istennő), Itzam Na (maja), Quetzalcoatl (azték, korábban tolték), Enki (sumér), Anu (sumér), Allah (arab), Assur (asszír teremtőisten), Anu (babiloni, istenek atyja), Ahura-Mazda (perzsa), Kuar (szkíta), Öregisten, Aranyatyácska (magyar) és sorolhatnám hosszú oldalakon keresztül, akkor sem érnék a végére a különböző földi kultúrák isteneinek. Főistenek, teremtőistenek, istennők és félistenek, hatalmasok és kevésbé, jók, vagy kevésbé azok, sokfélék. Régmúlt időkben itt éltek a Földön palotáikban, néha felmentek égi otthonukba, de gyakran visszatértek. Többségüknek emberi neve volt, és csak kevesek maradtak a testetlen szellem rejtekében. A fennmaradt legendák, szent könyvek alapján a testben lakozó isteneknek hasonló szükségleteik voltak, mint az embereknek – ettek, ittak, szeretkeztek, szórakoztak, háborúztak, és néha meghaltak - mint az emberek, csak ők éppen istenek voltak.

group-of-gods-mount-olympus.jpg  Olümposzi istenek csoportja

Voltak közöttük jóságosak, akik tanították az embereket, mások szolgaságba taszították, vagy felhasználták őket magánháborúikhoz. Alakjuk változatos lehetett a fennmaradt írások, ábrázolások alapján. Egyesek emberfélék, mások emberek állati testrészekkel, hüllőszerűek, angyaliak, avagy az akkori földlakóknak teljesen idegennek és leírhatatlannak tűnő külsővel rendelkeztek, amiben viszont hasonlítottak: szinte minden isten ragaszkodott ahhoz, hogy választott népe csak őt tekintse az egyedülinek, igaznak, csak neki szolgáljon, csak neki áldozzon és csak őt imádja. Több isten esetén mindig megvolt a hierarchia, aminek a csúcsán egy főisten trónolt, aki lehetett maga a teremtő Isten. A többiek is különböző hatalommal rendelkeztek, és mindegyikük birtokolt valamiért,  mint például az alvilágot, tudományokat, művészeteket, szerelmet, háborút, mesterségeket, időjárást, vagy az elemeket, stb., így többnyire mindegyiküknek megvolt a maga rajongótábora. Persze ez néha kevésnek bizonyult, ezért a vetélkedés és féltékenység gyakori jelenség volt az egek népénél is, akár az embereknél. A nyugati kultúrában a legismertebbek olimposziak a csapodár főistennel, Zeusszal és féltékeny, bosszúszomjas feleségével, Hérával az élen. Napjainkban monoteista és politeista vallást különböztetünk meg, de egyesek kitalálták az ateista vallást, ahová besorolják a buddhizmust és a taoizmust, ami elég abszurdnak tűnik, mármint maga a fogalom, de a besoroltak is, csakhogy az emberi rendnek szüksége van kategóriákra, skatulyákra, akkor is, ha értelmetlen. Ma három nagy monoteista vallást tartanak számon: az iszlámot, júdaizmust és a kereszténységet, de idetartoznak még a mormonok, drúzok, szikhek, rasztafarik, stb. A monoteizmus lényege, az egyetlen élő és személyes Istenbe vetett hit, és a tanítások, melyek róla szólnak. A Föld lakosságának nagyjából a fele vallja valamelyik monoteista vallást a magáénak. Európában egyenlőre a kereszténység tartja magát vezetőpozícióban, élén a Biblia Istenével, Jahvéval, vagy Jehovával, ahogy Ő megnevezte magát.
A keresztény és zsidó hit szerint, Jahve, JHWH, avagy Jehova az egyedüli és Mindenható Isten, aki mindeneket teremtett, köztük az embert saját képére. Szerető Isten, mentes mindenféle bűntől és kivételezéstől, igazságos Úr mindenek felett, aki önmagát többnyire eképpen nevezi: „paizsod vagyok, „én vagyok az Úr, aki kihoztalak Úr-Kaszdimból”, „mindenható Isten vagyok”, „Atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, Nákhor Istene vagyok”, „A ti Istenetek vagyok” (Izraelnek mondja), „Szent vagyok”, „Béthel Istene”, „a héberek Istene”, Izrael Istene”, "Jahve", „Jehova”, „Vagyok”, Vagyok, aki vagyok”, „én az Úr vagyok, az ő istenük, aki kihoztam őket Egyiptom földjéről, hogy köztük lakozhassak” (a héberekről beszél). Ezeket a kijelentéseket ő maga mondja önmagáról, szó szerint írtam ki őket a Bibliából, de vajon maga az írás mit mond róla, milyennek írja le őt, a tetteit – ennek könnyű utánajárni, ám ha valaki veszi a fáradtságot, meglepődve tapasztalja, hogy ez az Isten minden újabb fejezettel egyre emberibb alakot ölt, ami viszont egyre nagyobb ellentmondást válthat ki ott, ahol nem lehetne, azaz a Mindenható személye körül.

szentharomsag.jpg Szentháromság

Számomra a legelső fejtörést az okozta, hogy van egy „egyszülött fia”. Miért kell Istennek egy saját gyerek? Erre azt mondták, mikor rákérdeztem, hogy Isten megtestesülése volt Jézus, nem a gyereke. Jézus Istent Atyjának nevezte, imádkozott hozzá, beszélt hozzá. Ha Isten megtestesülése lett volna, akkor ez így értelmetlen lett volna, mint az is, hogy Isten ilyen kijelentést tesz: „ez az én fiam, akiben gyönyörködöm”. Ha pedig mégsem lenne a fia, akkor az a fontos, sokat hangoztatott érv nem lenne igaz, hogy Isten annyira szerette az embereket, hogy a saját fiát adta értük, a bűneik bocsánatára, de tulajdonképpen miért is nem bocsátott meg véres áldozat nélkül, és miért irtotta ki őket az özönvízzel Noé idejében, ha annyira szerette az embereket? A másik kemény dió Szűz Mária, és nem a szűz teherbeesés, hanem az, hogy ő meg „Istennek szent anyja”, ahogy az Üdvözlégy ima első sora mondja. A katolikus fogalomtárban nevezik őt még Istenanyának, Szentanya, Mennyország Királynéja, Boldogasszonynak, ami mellesleg a magyarok ősvallásából ismerős elnevezés. 

istenanya.jpg
Mennyek Királynéja, Istenanya a felhőkön, koronával és isteni hatalommal

Hogy lehet Istennek anyja, amikor Isten öröktől fogva létezik, nincs neme, kora. Ha Istenen Jézust kell érteni, akkor viszont önmagát áldozta fel az emberekért, de akkor miért beszélt volna önmagával többször is, mint egy égi személlyel? A legegyszerűbb kitérőválasz erre is az, hogy ezek az élet nagy misztériumai, amiket ember nem érthet. Hát ez igaz, és ezek után vagy elfogadom ezt az abszolút gondolkodásellenes verziót, vagy továbbkeresem a válaszokat az újabb kérdésekre, melyek bibliai kijelentésekből születnek. Például: hogyan lehet a mindenható Istennek emberi léptékű neve; miért teremtette az embereket saját képére, ha aztán kénye-kedve szerint bánik velük, akár ki is irtja őket, ha úgy látja jónak; miért akar uralkodni és miért volt-van szüksége saját népre; miért (volt) annyira fontos a napi véresáldozat, a vér és a kizárólagosan neki szóló engedelmesség, hűség és imádat, különben csak akkor volt kegyes népével, ha ezeket megkapta; miért volt szükség a test maradandó megbélyegzésére, a körülmetélkedésre, amikor minden teremtményét ismeri „már az anyja méhétől fogva”; miért fenyegette halállal azt, aki nem engedelmeskedett akaratának, illetve miért ölt oly gyakran; hogy férhetett össze természetével a „szemet szemért” törvénye és a kegyetlen kivégzések törvényeinek megszegéséért, a hirtelen harag, bosszúállás, átkozódás, féltékenység, igazságtalanság, rosszindulat, manipulálás, kivételezés, feledékenység, tévedés és sorolhatnám. Ezek mind gyarló emberi tulajdonságok, amik le vannak írva a Bibliában. Ugyanakkor Dávid 104-es zsoltárában egy egészen másféle Istent dicsőít. Akiről énekel, az az én számomra sokkal közelebb áll ahhoz a Mindenhatóhoz, akit egyedüli Istennek neveznék. Persze ez az én szubjektív véleményem.
Érdekes, hogy a többi istenhez hasonlóan a Biblia Istene is megfogható, látható, leírható, cselekszik és kommunikál, eszik és iszik. Erkölcsi törvényeket ad népének, hasznos egészségügyi, étkezési, orvoslási ismereteket, pontos építési adatokat a bárka, majd a szent sátor építésénél. Tanítja őket, mint a többi isten a saját népét és úgy bánik velük, mint a saját tulajdonával, ha nagyon nyersen fogalmazom meg, akkor úgy, mint a saját jószággal, ami a bélyegét viseli. Ugyanakkor az is feltűnik, hogy külsejét változtatja, hol közönséges férfinak néz ki, mint Manré tölgyesében, mikor Ábrahámot látogatja meg két angyallal, akik szintén férfiakként vannak említve (Mózes I.18:1-8), vagy mikor Mózessel beszélget „színről-színre, mint ember a barátjával(Mózes II.33-11), máskor meg felhőben, vagy tűzben jelenik meg, illetve azt a furcsa kijelentést teszi, hogy „Nem láthatja ember az Úr arcát elevenen, csak hátulról.” (Mózes II.33:20), de olyan eset is van, amikor senki élő nem láthatja őt még hátulról sem.

manre-tolgyeseben.jpg
Ábrahám megvendégeli az Urat és két angyalát Manré tölgyesében

Feltűnt még egy érthetetlen apróság: Isten magának követelt minden elsőszülöttet, legyen az ember, vagy állat - és ez szó szerinti áldozatot jelentett. Az embert báránnyal meg lehetett váltani, vagyis az elsőszülött gyerekért, - vagy helyesebben kifejezve helyette - feláldoztak neki egy bárányt, vagy kecskét. Volt azonban egy állat, ami páratlanujjú patásként és nem kérődzőként tisztátalan állatnak számított, de az emberhez hasonlóan meg lehetett váltani báránnyal - ez pedig a szamár volt. Érdekes lenne tudni a kivételezés okát, mert a másik haszonállattal, a tevével nem tett ilyen kivételt. (Megjegyzés: egy Avatara előadásban elhangzik, hogy Jahvénak van egy ábrázolása, ami szerint szamárfeje van. Máshol pedig baktestű, hosszú szarvakkal említik. Ezen állítások hitelességéről nincs semmi adatom.)
A Bibliát olvasva sokszor az a fura gondolatom támad, hogy valójában nem egyetlen személyről van szó és nem kettőről, hanem többről, akiket azonban egyetlenként állítanak a középpontba. Ha így lenne, akkor ez lenne a monoteista politeizmus. Nem abszurdabb gondolat, mint az ateista vallásoké. Talán köze van ehhez annak, hogy a Biblia egy gyűjtemény. Levelek, iratok, evangéliumok, könyvek, melyeket kb. 40 különböző korú, származású és műveltségű ember írt. Kr.e.2000-400 között az izraeliek, Kr.u.100 körül az őskeresztények, és ezen írások isteni ihletettségét az egyház elismeri, csak ezekét. Amelyekét nem ismerte el, vagy ütköztek erkölcsi és egyéb érdekeivel, azokat kihagyták, vagy betiltották. Mai formáját Kr.u. 397-ben kapta a III.Karthágói zsinaton. A változatos alkotótábor és a 2000 év megmagyarázhatná az ellentmondásokat, de itt egy olyan könyvről beszélünk, amit az egyház állítása szerint egyedül a mindenható Isten ihletett, vagyis egy tökéletes egységről, olyannyira, hogy aki elvesz belőle, vagy hozzátesz, azt Isten csapásokkal sújtja és kitörli az Élet Könyvéből (Jelenések 22:18,19). Mily különös fenyegetés egy szerető Istentől, ám ennek ellenére a könyv, amely igazán sok hasznos tanácsot és bölcsességet is tartalmaz, mégsem tökéletes. Nem lehet az, ha megválaszolatlan, vagy megválaszolhatatlan kérdéseknél, egyebek mellett fordítási hibákra hivatkoznak, vagy a tanulatlan, egyszerű emberekre, akik részben írták, mert akkor Isten bizonyára csak iskolázottakkal íratta volna meg, hogy kiküszöbölje a hibalehetőségeket, és bizton segített volna a tökéletes fordításban is.
A fura gondolat egyre inkább meggyőződéssé válik, hogy nem egyetlen istenség szerepel a Bibliában a Mindenhatóként, ezért találkozhatunk olyan istennel, aki az Igével(hang) volt képes a semmiből valamit teremteni, olyannal akinek látványát élő ember nem lett volna képes elviselni a vakító fény miatt és olyannal, aki emberi szükségletekkel és ingadozó érzelmekkel akar egy saját népen keresztül egy egész bolygót uralni. A bibliai iratok több, mint 2000 év távlatában íródtak teljesen különböző emberek tollából, akik nem csak zsidók voltak, vagyis ezek az emberek hihettek másféle istenekben, gondoljunk csak a zsidó népre, akik maguk is többféle istennek hódoltak Jehova mellett. Ha a Mindenható Isten lett volna Jehova, akkor miért is lett időközben annyi más istene a zsidóknak és miért csak Ábrahám vérvonala a kiválasztottaké?
(Megjegyzés: a Korán (iszlám), a Tóra (júdaizmus) és a Biblia (kereszténység) közös forrásból származnak, majd idővel más-más irányba bővültek, mégis... ez a három vallás a közös gyökerek ellenére egymással éles ellentétben álló irányzatokká lett.. Az emberiség jelen világkorszakában talán a legagresszívabb és legtöbb véráldozatot követelő irányzataivá. Ez mindenképpen elgondolkoztató tény.)
Még valami: a júdaizmus nem tartozik a legrégebbi vallások közé. Ha csak a teremtés történetét nézzük, a suméroké sokkal messzibbre nyúlik vissza a múltba, és gyakorlatilag ezt írja le a bibliai első teremtés is, vagyis a sumér teremtés történet a kettő között az ősibb, akárcsak a vízözön története. (Gilgames eposz)
A kreatív ember természetesen meglátta a vallásban a kimeríthetetlen lehetőséget. A korabeli művészek, többnyire egyházi megrendelésre, sokszor megjelenítették a mennyek népét és természetesen a Teremtőt is freskókon, képeken, szobrokban, mint egy fehér szakállas öregurat, vagy a mindentlátó szemként, annak dacára, hogy Isten ezt határozottan megtiltotta. Az is különös, hogy a keresztény egyház, ami a nőket megfosztotta önbecsülésüktől, szexuálisan elnyomta és az eredendő bűn világbajöveteléért felelősnek kiáltotta ki, ebből a bűnös és alsóbbrendű teremtményből istennőt csinál, akinek sokszor nagyobb a befolyása, mint Istennek, aki őt teremtette. És itt megint szembetűnik egy apróság: ha van Isten, van Istenanya, aki a Mennyek Királynője, akkor már ketten uralkodnak, vagyis nem monoteizmusról kéne beszélni. Praktikus dolog a misztérium fogalma, mert minden ellentmondást, logikátlanságot, vagy fel nem foghatót bele lehet gyömöszölni az igazságtartalmuktól függetlenül.

19538_sixtus-kapolna.jpg
Michelangelo: Teremtés, Sixtusi kápolna freskója

A kereszténységben nincsenek más istenek, vagy félistenek, de ugyanúgy jelen van ott is a hierarchia, mint a „barbár” görögben, vagy rómaiban. Királyi széken trónol az „ember formájú Úr (Ezékiel 1:26), körülötte a huszonnégy Vén és négy lelkes állat” (János jelenések 4), aztán az angyalok rendje, élükön az arkangyalokkal, kerubok és szeráfok, valamint a Fiú és az Istenanya. Isten országa tele van hatalommal bíró lényekkel, akiknek ő parancsol, akik hozzák-viszik a híreket, akik fegyvert ragadnak a sötétség hatalmasságai ellen, ha kell. Ezek előtt az égiek előtt ugyanúgy leborultak az emberek, mint Isten előtt, és nekik is isteni hatalmuk volt az emberek szemében. A politeizmus rosszindulatú istenei helyett itt másik pólus van, a gonosz birodalma, a Pokol, élén Luciferrel, aki egykoron Isten legszebb angyala volt, a gyönyörű nevű Fényhozó. Vele együtt letaszíttatott a mennyből az angyalok harmadrésze, mert fel mertek lázadni Isten ellen. Ezután, mint rút szörnyetegről, a megtestesült gonoszról szólnak róla az írások.  Nincs itt megint egy csomó ellentmondás?

lucifer.jpg
Lucifer, ahogy napjaink egyik művésze álmodta

Még valami: szinte az összes isten valamikor régesrégen avval az ígérettel hagyta el az embereket, hogy egyszer majd visszatérnek. A Biblia Istenénél azt vehetjük észre, hogy míg az Ószövetségben Jahve személyesen jelen van, az Újszövetségben már nincs ott testben, csak Jézus beszél róla, a mennyekben trónoló Atyáról, akivel folytonos kapcsolatban áll. Akik itt vannak máig, azok Isten papjai, a kapcsolattartók Isten és ember között. Ha Isten mindenütt jelen van, ahogy ez szintén gyakran elhangzik, akkor mi szükség van a papon, mint tanítón kívül a papságra, mint szellemi-hatalmi szervezetre, és mi szükség van földi helytartóra, ha a gazda itt van, nem hagyta el a Földet... és egyáltalán egyetlen személyről van a két szövetségben szó?
Nem szándékozom teológiai vitákba bonyolódni, a célom nem bizonyítani, vagy cáfolni. Ehhez egyetlen könyv, mint forrásanyag nem is lenne elegendő. Évszázadok óta vannak, akik kutatják a Bibliát, az eredeti szövegeket, köztük a Bibliában nem szereplő apokrifeket, gnosztikus iratokat, vagyis esélyem se lenne velük szemben a logikai sakkpartiban, és egy ilyen vita teljesen értelmetlen volna, mert elmenne a valódi kérdések mellett. Úgy gondolom, magáért beszél az a jelenség, hogy ahány változat, fordítás létezik, és ahány felekezet, annyiféleképp magyarázzák azt, aminek állítólag egy a forrása, a mindenható Isten. Ami viszont mindenhol ugyanaz, a bibliai Isten Izrael népének az istene. Az Ószövetségben ehhez a legkisebb kétség sem fér, hiszen ezt Isten maga is számtalanszor kijelenti. A keresztény egyház minden más isten fölé helyezte őt, és minden nép istenévé tette, ami mellékesen azt is jelentette, hogy az egyház a többi vallás, felekezet fölött áll Isten akaratából, vagyis teljhatalmat adott önmagának Istenre hivatkozva. Ennek a következményeit részben ismerjük – a legnagyobb népirtások az emberiség történetében. Az egyedüli Isten címre, egyedüli igaz hitre mások is igényt tartanak. Nem véletlenül van öt világvallás, ami az öt legnagyobb hívőtáborral rendelkezőket jelöli, de ez csak statisztika, aminek véleményem szerint Isten létezéséhez semmi köze. Nem az tesz egy hitet valódivá, hogy a legnagyobb követőtáborral rendelkezik, nem azáltal lesz egy Isten Mindenható, hogy a legtöbb ember őt választja, és egy vallás nem attól lesz igaz vallás, mert a Föld népességének jelentős hányada vallja magáénak, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vallás egyenlő-e a hittel, és Isten vajon melyik vallást részesítené előnyben, ha vallásos lenne, mert az azt jelentené, hogy kivételez a követőivel, ami egy személyválogatástól mentes, igazságos Istennél lehetetlen lenne.
Kicsoda a Biblia Istene, azt döntse el mindenki maga, de talán segíthet ez a két bibliai idézet:

„Vagy legyetek jó fák és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek rossz fák és teremjetek rossz gyümölcsöt, mert gyümölcséről ismerszik meg a fa. A fa gyümölcséről ismerszik meg!”. (Máté 12:33)
"Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem halljátok az én szómat. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem." (János evangéliuma 8:42-45)
 ♦
 ♦♦
Kazuya mester gondolatai (részlet)
„- Talán nem ugyanolyan az emberek viszonya isteneikkel, mint uralkodóival, akik megmondják nekik, mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem, aztán keservesen nyögnek és jajgatnak, ha lesújt szigorával? Ha meg jóságos az istenük, akkor csak gyorsabban hágják át a törvényeit, és hamar hűtlenekké lesznek. A szabadság utáni vágy csak addig kínzó, míg a karám ajtaja ki nem tárul, és mikor a zabolátlan szél besüvít és megcibálja a kifelé bámulók haját, bosszankodva zsörtölődnek, hogy fáznak és talán vad vihar közeleg, amitől félnek, és inkább maradnak odabenn a folyton kritizált, ám már megszokott közönyben, minthogy kimenjenek. Hát ezért kell az Úr, hogy megmondja, mit tegyünk, hogy ne kelljen dönteni és viselni a következményeket, és ezért nem kellenek a valódi tanítók, mert ők nem mondanak semmi biztatót, csak egy utat mutatnak, ami a félelmetes ismeretlenbe vezet, melynek célját nem látjuk, csak esztelen gondolatokba kapaszkodhatnánk, megfoghatatlan hitbe. Ezért nem kellenek a valódi mesterek, mert nem veszik le terheinket, hogy segítsenek rajtunk, csak nyugtalanító dolgokról beszélnek, mint a következmény és a felelősség. Lehet, hogy isteneink szigorúak, de hűek és nem hagynak magunkra, ismert útjainkon vezetgetnek minket, ahol együtt vagyunk mindnyájan, együtt jóban és rosszban, nem pedig egyedül.
Kazuya mester elhallgatott egy pillanatra, aztán a tavat nézve feltette a kérdést: - Valóban ezt akarnánk? Valóban ezt akarjuk? Ezt akarja az ember?
Felállt, köntösébe belekapott a friss szellő. Szétnyitotta addig összekulcsolt kezeit, és a fiú meglátta tenyerében a szent követ a templomból, Isten Könnyét. Jádezöldjében tompán felfénylett az ég, felhők gomolyogtak halványan feneketlen mélyében. Gyönyörű volt, mint egy isteni ajándék. Az öreg a fiúra nézett, aki áhítattal meredt a drágakőre. Ujjai hirtelen összezárultak, karja háralendült, és a következő pillanatban süvítve szállt a kő a tó közepe felé, majd halk csobbanással eltűnt a víz mélyében. A fiú rémülten felzihált.
- De mester! Miért? A szent kő! Mester, most mi lesz?
- Megijedtél?  – nézett rá Kazuya mester. -  Ennyire félsz? Akkor hozdd vissza! – mondta közönyösen és visszaült a sziklára. Tanítványa értetlenül bámult rá, majd a tompazölden fénylő tóra. A szél lágyan végigsimította a felszínt, amiben újra felgomolyogtak a felhők, aztán játékosan lecsapott a víztükörre, ami ezernyi csillanó cseppre fröccsent szét, és a fiú ekkor meglátta a gondolatot. Leült mestere mellé és lehunyta a szemeit, az öreg meg elmosolyodott.”
(Tabi Kazu írásai)

Ki a fene az az Azazel?

Forrás: https://ateistanaplo.wordpress.com/2011/09/30/ki-a-fene-az-az-azazel/
„Azután vegye elő a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához,
És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.
És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul.
Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.”
(III. Mózes 16:7-10)
Tehát Áronnak két bakot kellett áldoznia, az egyiket az Úrnak, a másikat Azazelnek. Mi a fene?
Kíváncsivá tett a dolog, így utánanéztem angol nyelvű Bibliákban. Meglepetésemre azonban azokban mást találtam.
Pl. a New International Version-ban:
„Then he is to take the two goats and present them before the LORD at the entrance to the tent of meeting. He is to cast lots for the two goats—one lot for the LORD and the other for the scapegoat. Aaron shall bring the goat whose lot falls to the LORD and sacrifice it for a sin offering. But the goat chosen by lot as the scapegoat shall be presented alive before the LORD to be used for making atonement by sending it into the wilderness as a scapegoat.”
Azazel nevét behelyettesítették azzal, hogy „scapegoat”, azaz bűnbak. Ugyanígy van a klasszikus angol nyelvű Bibliában, a King James Version-ben is. Tehát az angol Bibliákban nem Azazelnek küldték ki a bakot a pusztába, hanem bűnbakként…
Természetesen ez még inkább felkeltette az érdeklődésemet. Miért titkolja az Azazel nevet néhány fordítás? Azért találtam olyan angol verziót is, ahol meghagyták a szövegben Azazelt. A Common English Bible így fordítja:
„He will take the two male goats and place them before the LORD at the meeting tent’s entrance. Aaron will cast lots over the two goats: one lot labeled “the LORD’s” and the other lot labeled “Azazel’s.” Aaron will present the goat selected by the LORD’s lot and perform a purification offering with it. But the goat selected by Azazel’s lot will be left standing alive before the LORD in order to make reconciliation upon it by sending it away into the wilderness to Azazel.”
Nem Károli tévedett, hanem az angol fordítók dolgoztak a Septuagintából, amelyben bűnbakként fordították a kérdéses szövegrészt. Az eredeti héberben azonban Azazel szerepelt.
Azért érdekes számomra mindez, mert ez a bizonyos Azazel úgy tűnik fel az idézett szövegrészben, mint valamiféle istenség, akinek ugyanolyan bakot kell áldozni, mint az Úrnak. Bibliakutatók szerint a héber mitológia is politeista volt eredetileg, s csak később alakult monoteistává és utólag irtották ki belőle a politeizmus nyomait – de azért ez nem sikerült teljesen maradéktalanul. Talán ennek egyik példája ez az Azazelre vonatkozó rész is?
Azazel neve egyébként a kanonizált Bibliában itt fordul elő egyedül, azonban apokrif iratokban máshol is találkozunk vele.
Énok könyve például azt mondja (55:3):
„Ti hatalmas királyok, kik lakoztok a földön, figyelmezzetek az Én Egyetlen Kiválasztottamra, ahogyan a dicsõség trónján ül, és megítéli Azazelt, és az õ összes szövetségesét, és az õ seregeit a Szellemek Urának nevében.”
Énok könyve szerint Azazel egy bukott angyal, aki egyike volt azoknak, akik Noé korában szexuális viszonyt létesítettek a földi nőkkel. Énok könyve Azazelt teszi felelőssé azért is, hogy megmutatta az embereknek hogyan kell fegyvereket és kozmetikumokat készíteni.
Isten ezután kiűzi Azazelt a mennyből és megparancsolja Rafaelnek, hogy kötözze meg Azazel kezeit és lábait, és vesse egy sötét verembe a sivatagban, majd tegyen rá köveket és sziklákat és ott legyen örökké. (Ennyit a szellemi lényekről – ezek szerint fizikai eszközökkel akadályozhatók. :frown )
Az Ábrahám Apokalipszise című apokrif könyvben egy tisztátalan madár képében jelenik meg Azazel, hogy megzavarja Ábrahám áldozatát.
Természetesen ha Azazel egy angyal, az nem áll ellentétben a monoteizmussal, azonban a III. Mózes szerint áldozati bakot kell küldeni neki a pusztába, ami azért elég furcsa rendelés, ha egy bukott angyalról beszélünk. Lehetséges, hogy Azazel eredetileg isten volt, majd a héber mitológia lefokozta angyallá, ráadásul ellenséges angyallá?
http://en.wikipedia.org/wiki/Azazel
http://www.freeweb.hu/enok/Enok1.html
(TabiKazu megjegyzés: A cikkíróval ellentétben én úgy értelmezem, hogy csak az egyik bak lesz feláldozva, a másikat elküldeti az Úr a pusztába Azázelnek. Ha Azázel személye az lenne, akit a további forrásokban feltételeznek, akkor nagyon furcsa gesztus az Úr részéről az, hogy áldozati állatot küld neki. A szellemi lényeknek tartott "istenek" szerintem annyira istenek, mint akár mi emberek. Véleményem szerint fejlettségük technológiai fölényen alapul. Ez persze nem zárja ki, hogy vannak közöttük megvilágosodott lelkek is - akik biztosan nem törekednek az emberek szolgaságban tartására -, de attól még testben léteznek. Mint az olvasható a Bibliában, Isten (Jehova) nem vetette meg a jó falatokat. (Manré tölgyesében Ábrahámmal lakomázik két angyala társaságában). Egy test nélküli szellemi lénynek nincs szüksége szilárd táplálékra, és akkor még az angyalok szerelmi életét nem is említettem... Ami a politeizmust illeti, a héberek Jehova előtt többistenhívők voltak. Ott van például Rákhel, Jákob felesége, aki ellopja apja házából a házi isteneket, vagyis Lábán házában több istent tiszteltek, nem Jehovát.)
Sátán - "A Biblia szerint ő személyesíti meg a Kísértőt, aki a rossz útra csábít. Legelső megjelenése ebben a Szentírásban az Ádámot és Évát bűn elkövetésére csábító kígyó képében jelenik meg. Azután más névváltozatokkal is találkozhatunk, a Bibliában gyakran nevezik Kísértőnek, a Gonosznak, e világ istenének, hazugságok atyjának, a sötétség fejedelmének is. A sátán azonos a mai névhasználatban gyakrabban használt „Ördöggel” (avagy az ördögök fejedelmével). A középkor óta gyakran azonosítják Azazellel, Belzebubbal, Beliállal, Samaellel, Mefisztóval, Luciferrel és a Bibliában vagy a pogány mitológiákban szereplő más démonokkal." (http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1t%C3%A1n)
"A Sátán (lehetséges) nevei a Bibliában - Azazel – Csak a Leviták könyvében (Mózes harmadik könyve) fordul elő (Lev. 16:8,10,26). Az engesztelés napján a pap saját és népe bűnét átruházza egy bakra,[3] melyet kivittek a pusztába Azazelnek,[4] a puszta démonának, általa jelképezve a bűntől való szabadulást. Az apokrif Énok könyvében (i. e. 2-1. század) a lázadó angyalok vezére. Más forrásokban viszont nem azonosítják a Sátánnal vagy az Ördöggel hanem önálló alakként a 'Bosszúállás angyalaként' vagy a Bosszúállóként említik és mutatják be." (http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1t%C3%A1n)
♦♦♦
Képek
07_kepekrol_isten_mint_foldmero3.jpg Technikai Teremtő ábrázolás, vagy szabadkőműves Úr?

cima_da_conegliano-_god_the_father.jpg Jóságos "szakállas öregúr" Teremtő ábrázolás

goda.jpg Szigorú "szakállas öregúr" Teremtő ábrázolás

isten-szeme.jpg Isten szeme, vagy a mindentlátó szem

re-szeme.jpg Ré szeme, ami mellesleg jóval előbb volt, mint az a bizonyos másik

szuzanya-es-angyalai-1-.jpg Szűzanya és angyalai, Mennyek Királynője teljes pompájában

qumranmuseo.jpg Holt-tengeri tekercsek, Qumran

 Érdekes könyv a témához: Hahn István: Istenek és népek

2014.01.27


Fotók webről töltve