Kicsoda a Biblia istene? - Néhány furcsa ellentmondás Mózes I. Könyvében



Mózes első könyve – A Teremtésről.

Első rész

1. nap: világosság teremtése, a világosság elválasztása a sötéttől, nappal és éjszaka, reggel és este elnevezése. (1:1-5)
2. nap: az ég teremtése, amely elválasztja az ég alatti vizeket az ég felettiektől. (1:6-8)
3. nap: tengerek és szárazföldek teremtése, maghozó füvek és gyümölcsfák teremtése. (1:9-13)
4. nap: világítótesteket teremt az égen, amelyek elválasztják a nappalt az éjszakától, jelekként, ünnepeket jelezvén, a Napot, Holdat, csillagokat. (1:14-19)
5. nap: vízi állatok és a madarak teremtése. (1:15-23)
6. nap: szárazföldi állatok teremtése, az első emberpár teremtése. A maghozó füvek és gyümölcsök az ember eledele, a zöld füvek az állatok eledelei. (1:24-31). Az 1:29-ben „monda Isten: Imé néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van: az legyen néktek eledelül.” Az: 1:31-ben „ és látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, imé igen jó.”

Második rész
7. nap: Isten megáldja és megszenteli a hetedik napot.


Evvel végetért a teremtés... elvileg, mert gyakorlatilag mégsem, mivel a második részben megint a kezdeteknél vagyunk az ötödik versszaktól. Ott vagyunk az elején, ahol még nincsenek növények, állatok, nincs eső és ember sincs, csak pára száll a földből, ami megnedvesíti a földfelszínt. (2:5-6) Ebből a nedves földből formálja az Úr az embert, és életet lehel az orrába. (2:7) Ezután egy kertet készít, Édent, amibe beülteti az embert, majd nevel mindenféle szép és jó gyümölcsfákat, ezeken kívül pedig a kert közepébe ülteti az élet fáját és a jó és gonosz tudásának a fáját. (2:8-9). Nagy folyó fakad a kertből, ami onnan kijutva négy ágra szakad. Az első a Pison, ami Havilah földjét kerüli meg, ahol arany és ónix található. A második folyó a Gihon, ami megkerüli Khús földjét, a harmadik folyó Hiddekel, amely Asszíria hosszában folyik, a negyedik meg az Eufrátesz. (2:10-14)
Az Isten berakja az embert Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze. Megparancsolja neki, hogy ehet minden fáról, csak a jó és gonosz tudás fájáról nem ehet, mert azon a napon meghal. (2:15-17) Ezek után társat akar az embernek és a földből mezei vadakat, meg madarakat formál, amiket az ember elnevez, de egyik sem illő társ, ezért az Úr álmot bocsát az emberre és egy oldalbordájából teremti meg az asszonyt. (2:18-22). Ő már csont a csontjából, test a testéből. (2:23)

Fejtegetéseim:
A második napon történő világosság és a sötétség elválasztásának megértése a világító testek nélkül, mint a Nap és más égi fényforrások, elég nehéz lehet, kivéve, ha nem a fizikális fényre gondolunk, hanem a szellem fényére, habár ennek ellentmond, hogy nappalnak és éjszakának, reggelnek és estének nevezi az Úr a fényt és sötétet, amit aztán mégegyszer elválaszt egymástól a negyedik napon.
Régebben fel sem tűnt az ember teremtésének néhány furcsasága, mert rendesen belémsujkolták a mindenki által ismert verziót, ami itt is szerepel, csakhogy van egy érdekesség: Az első részben a hatodik napon teremti Isten az embert az ő képére, férfiúvá és asszonnyá, majd megáldja őket. Nincs por, meg föld, nincs magányos férfi és nincs oldalborda, egyszerre teremti meg őket, a saját képére teremti őket és egyszerre áldja meg őket. Egyenrangúak. És Isten azt mondja nekik, hogy szaporodjanak, sokasodjanak és töltsék be a földet. (1:28) Vagyis tudatában vannak a nemiségnek.
 Ehhez képest erősen ellenkezően fest a második részben az ember teremtése, ahol először teremti a férfit nedves földből, majd miután társat akar neki, először az állatokkal próbálkozik, ami sikertelennek bizonyul, csak ezek után altatja el és alkot asszonyt a férfi bordájából. Egyetlen bordából, ami miatt a férfiaknak egyik oldalon eggyel kevesebbnek kéne lennie a bordáknak, de érdekes módon nekik is ugyanannyi van, mint a nőknek. Ez a teremtés verzió egészen más képet fest, mivel itt az asszony már eleve alárendelt szerepben van. Ő már a férfinak van alárendelve, mivel belőle vétetett. Itt nincsenek tudatában mezítelenségüknek, nincs szó nemiségről, sem szaporodásról, ami felveti a kérdést: akkor mi szükség volt asszonyra? Ez azért merül fel, mert csak később, az ún. bűnbeesés után nyílnak fel a szemeik és csak kiűzetésük után „ismerik meg egymást”, ami a szexuális érintkezést jelenti a Bibliában. Vagyis azelőtt nem volt köztük szexuális kapcsolat, legalábbis én ezt olvasom ki az írásból. Ebből viszont  arra a következtetésre is lehet jutni, hogy a szexualitás a bűn következménye, vagyis tisztátalan dolog. Jó indok lehet így a cölibátus létjogosultságára, ami elfedi a valós okot, a magánvagyonok egyházba áramlását. A szexualitás pedig hosszú időn keresztül bűnnek számított, élvezni nem szabadott, csak szaporodás céljából űzhette a hithű keresztény. Olyan hálóruhákról olvastam, láttam képen, amelyen egy lyuk volt a kellő helyen, hogy össze lehessen tenni, amit össze lehet, de sem látni, sem érinteni ne lehessen, nehogy bűnös élvezetté fajuljon az aktus.

Az első rész 29-ben Isten minden maghozó füvet és fát az embernek ad eledelül, amibe természetesen a gyümölcsfák is beletartoznak, - itt megemlítem, hogy nincs sz ó jó és gonosz tudás fájáról - és Isten a teremtését „igen jó”-nak találja, vagyis nem hibázott nem felejtett ki semmit, ennek ellenére a második részben halállal fenyegeti az embert, ha eszik két fáról, a jó és gonosz tudásának fájáról, meg az élet fájáról, amiket pont a kert kellős közepére ültetett és nem kerített el előle. (2:17) Ezek után teremti Isten az állatokat, majd végül az asszonyt.
Felmerül: Isten mégis feledékeny lenne, hogy mindjárt kettő ilyen fontos fáról megfeledkezett volna, és megelőzően felelőtlenül odaígérte a többi gyümölcsfával együtt az embernek eledelül, merthogy „minden”-t mondott, nem „majdnem minden”-t. Persze az sem világos, miért nem akarja, hogy birtokába kerüljenek teremtményei a tudásnak. Ha az emberi történelmet veszem alapul, akkor az uralkodó réteg a tudást azért tartotta távol az emberektől, hogy hatalma legyen felettük. Istennek mi oka lehetett erre? Érdekes megjegyzés a 3:22-ben: „És monda az Úr Isten: Imé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa a kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből...”
Isten többesszámban beszél, ami elég különös. Az ember „hozzájuk” hasonlóvá lett , de vajon kikhez? Az angyalok szolgálják őt, alatta állnak, mégis rájuk gondolt volna? - és hogy ne legyen teremtménye még örök életű is, kiűzi őket az Éden kertjéből és a kert őrzésére kerubokat állít és „villogó pallos lángját.” (3:24) Gyakorlatilag fegyveresekkel őrizteti a kertet az ember elől, ami abban az esetben, ha szereti a teremtményeit, ha szabad akaratot adott nekik, teljességgel logikátlan. Ha az ember nem fejlődhet, akkor minek teremtette egyáltalán, és egyáltalán miért ültette el azokat a "veszélyes" fákat, milyen okból volt rájuk szükség, vagy éppen mi célból. Erre több választ lehetne kapásból adni, de vajon melyik lenne a helyes a sok közül. Úgy gondolom, ha odafigyelünk, akkor rájöhetünk.

A következő zavar az időrendiségben van. Míg az első részben a közismert 7 napos teremtést olvashatjuk, a második részben még sem állatok, se növények, se vizek nincsenek, csak pára és ekkor teremti Isten az embert a földből, majd egy kertet, amit ő maga ültet be gyümölcsfákkal. Furcsa módon folyók ágaznak ki a kertből, noha még nem volt eddig a víz sehol és ezek a folyók országokat szelnek keresztül, melyeknek már neve is van, akárcsak a folyóknak. Az embernek művelnie és őriznie kell a kertet, de mitől, vagy kitől, ha ő az első ember és még nincsenek állatok sem, más élőlényekre pedig nincs utalás, legalábbis nem találtam, (hacsak nem azok, akiket sejtünk Isten többesszám használatából a 3:24-ben).
A tanítás szerint a kígyó, veszi rá az asszonyt, hogy vegyen gyümölcsöt a tudás fájáról, mivel akkor olyanok lesznek, mint Isten: „jónak és gonosznak tudói.” (3:1-5). Azért helyesebb lenne azt mondani, hogy rábeszélés nélkül közli csupán az asszonnyal, hogy milyen fa is az valójában és nem halnak meg, ha esznek róla. Lehet ez persze taktika is, hogy így ébressze fel a lappangó kíváncsiságot, netán engedetlenséget, de ha objektíven nézzük, Isten sem mondott igazat avval, hogy meghalnak, ha esznek a gyümölcséből. Már azért sem, mert az embert eleve halandónak tervezte, különben miért nem engedte, hogy az élet fájáról is ehessenek és örök életűek legyenek, mint „ők”.
Azt is megjegyzem, a kígyót is Isten teremtette, „ami pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál...” (3:1) Egy teremtő pedig ismeri a teremtményeit. Kérdés, hogy a Biblia istene mennyire ismeri a teremtményeit. Mindenesetre menetrendszerűen megtörtént az első bűn és evvel együtt jött a következmény, a büntetés is, ami az ember életének szerves és meghatározó részévé vált nemzedékekről nemzedékekre.
Ehhez még csak annyit, ha valamit veszélyesnek tartok a gyerekemre nézve, azt nem teszem az orra elé, ha valamit nem akarok valakivel megosztani, azt szintén elrejtem előle, nem állítom ki a legfeltűnőbb helyre, ahol játszva hozzájuthat, mindössze egy tiltással próbálom távoltartani. Az embernek, főképp a gyereknek az a legcsábítóbb, ami tiltott. Ezt Isten nem tudta, vagy nagyon is tudta, mindenesetre ha egy szülő őszintén szereti és félti a gyerekét, nem kockáztat, és miért van folyton egy olyan érzésem, hogy tényleg nem egy teremtésről van szó és nem egy teremtőről.
(Érdekesség: A zsidó Midrás szerint Ádám első párja Lilith volt, de fellázadt Isten azon akarata ellen, hogy Ádám alárendeltje legyen és elment a sivatagba. Isten azért teremtette Évát Ádámból, hogy eleve alárendelt legyen. Lilithről nagyon sokféle legenda, találgatás létezik.)

Negyedik rész
Káin és Ábel történetét ismerjük. A gonosz és irigy Káin megöli szelíd, kedves öccsét féltékenységből - így tanították -, de miért is volt féltékeny, talán mert Isten feltűnően, néha talán bántóan kivételezett az öccsével, noha úgy tanultuk, hogy Isten nem személyválogató. Miután az Úr megátkozza Káint és elűzi szülőföldjéről, megbélyegzi, hogy ne öljék meg bosszúból. Aki mégis megölné, azt hétszeresen megbünteti. (4:11-15)
Isten megátkoz? Elvileg ez lehetetlen.
Ha Káin és Ábel voltak az első emberpár első gyerekei, akkor ki ölhette volna meg Káint az apján kívül, de úgy tűnik, hogy a föld már lakott, mert Káin Édentől keletre, Nód földjén telepszik meg és megnősül. (4:16-17) Vagyis vannak már országok, városok és népek, akik nem származhattak Ádámtól és Évától, de ha nem tőlük, akkor kitől és honnan, és miért ragaszkodik annyira az egyház Ádám és Éva elsőségéhez.

Hatodik rész
Istennek fiairól ír, akiknek megtetszenek az emberek lányai és feleségül vesznek közülük, akiket „megkedvelnek vala”. (6:2)  Szerelmesek lesznek és családot alapítanak és úgy tűnik, békében élnek az emberek között. Van itt egy beszúrt megjegyzés, hogy ekkoriban a Földön óriások is éltek. (6:4)
Több kérdés is felmerül. Kik az Isten fiai? Az biztos, hogy férfiak, márpedig sok elmélet szerint az angyaloknak nincs neme, tehát nem tudnak szaporodni, ám ezek szerint mégis, és ugyan miért akkora nagy baj, hogy szerelmesek lesznek és családban akarnak élni, mint minden normális ember?
Hogy az óriások honnan kerültek a Földre és kik lehetnek, az nem derül ki. Bár sok film és könyv állítja, hogy ők az Isten fiai, akiktől a földi nők terhesek lesznek, utódaik pedig a nephilimek, illetve azt is, hogy maguk a nephilimek az óriások, ám az írás szerint egyértelműen két különböző fajról van szó. (6:4)
Arra nem találtam semmilyen utalást, miért lettek az emberek hirtelen gonoszakká az Úr előtt olyannyira, hogy ki akar pusztítani minden életet, csak Noét kímélné, aki „vele járt”. Ez feltételezhetően hűséget jelent Noé részéről. Lehet, hogy az emberek már nem imádták őt, miután a fiait megismerték, mert talán a fiain keresztül őt is megismerték, és vajon a feltétlen szeretetnek mi köze van a tömegpusztításhoz?
Bár megjegyzem, eddig Isten egyszer sem mondta magáról, hogy ő a Szeretet istene lenne, azt viszont később kijelenti magáról, hogy az ő "...neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő." (MózesII. 34:14).  A neve azonban nem a szeretetre utal a szövegkörnyezetben, hanem inkább féltékenységre, mivel arra vonatkozik, hogy Mózes és népe nem imádhat rajra kívül más istent. Istennek fiaival kapcsolatban egy ismert történet jutott az eszembe, a Lázadás a Bountyn. Egy hajó legénysége fellázad a kegyetlen kapitány ellen és új életet kezdenek a felfedezett paradicsomi szigeteken. Beházasodnak a szigetlakók közé és boldogan élnek, mígnem életben hagyott kapitányuk bosszúja utoléri és kiírtja őket. Furcsa párhuzam.

Tizenegyedik rész
Bábel tornyának ismert története. Mivel nincsenek megnevezve, és a vízözön után járunk, így csak valószínűnek tartom, hogy Noé és tekintetes méretűre növekedett családja telepedik le Sineár földjén egy síkságon, ahol építeni akarnak egy várost, hogy ne széledjenek szét, és ne kelljen továbbvándorolniuk folyton, meg egy égigérő tornyot, ami híressé teszi őket. Mikor az Úr leszáll, látja, hogy teljes egyetértésben dolgoznak és képesek lesznek együttesen véghezvinni, amit elterveztek. Nem tetszik neki, hogy összefognak egy közös célért, ezért összezavarja a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymást. (6:7-8)
Vajon miért zavarja Istent, ha a nép összefog és együtt akar valamit megvalósítani, talán attól félt, hogy akkor elveszíti felettük a kontrollt, mert akkor az egység ereje van jelen, márpedig uralkodni és kontrollt gyakorolni csak azok felett lehet, akiket megosztunk és tudatlanságban tartunk. Mintha Isten sokszor bizalmatlan és ellenséges lenne a teremtményeivel szemben, ami erősen ellentmond lényével..

Tizenhetedik rész.
Megjelenik az Úr Ábrahámnak, aki kilencvenkilenc éves. Megígéri, hogy nagy sokaság atyjává teszi és örök szövetséget köt vele, melynek jele és feltétele a körülmetélkedés. Minden férfinak és fiúgyermeknek 8 napos korától, akár rokon, akár vásárolt szolga. Aki nem teszi, az „kivágattatik, mert felbontotta az én szövetségemet”. (17:10-14).  
Szóval, aki nem akarja a körülmetélést, azt egyszerűen megölik? Ez kegyetlenség és kényszerítés. A test megcsonkítása egy külsőség, ami nem lehet biztos garanciája egy szövetség erejének, összetartásának, őszinteségének, csupán megkülönböztet másoktól. Valódi szövetséget a szív szintjén lehet kötni szeretet által. Megjegyzem, csak Ábrahámmal és nemzetségével kötött az Úr örök szövetséget, melynek jele a körülmetélkedés, máshol élő rokonaival nem, vagyis csak Ábrahám körülmetélt leszármazottjaival van valódi szövetsége. Annak, hogy a körülmetélkedés vállalása egyértelmű szövetséget jelentene az Úrral, erősen ellentmond a harmincnegyedik rész története, ahol Jákob lányát megerőszakolja a khivveus királyfi, Sekhem, de mivel szerelmes, feleségül akarja venni, a király pedig felajánlja Jákob népének a földjét közös otthonul. Jákob fiai azt kérik a lányért cserébe, hogy az egész város férfijai metélkedjenek körül, és mikor harmadik nap sebláztól legyengülve fekszenek, feldúlják és kirabolják a várost, a palotát, a királyt és fiát megölik, a nőket, gyerekeket, jószágot és minden értéket elrabolnak. Ezesetben az önkéntes körülmetélkedésnek nem volt semmi értéke, csak a bosszú végrehajtását segítette, Isten pedig nem volt jelen, és mikor Jákob nemzetségével Isten utasítására Béthelbe költözik át, az Úr rémületben tartja a népeket, nehogy bosszút álljanak rajtuk. (35:5) Hogy ez mennyire fér össze az igazságos Istennel, az újabb kérdés.

Tizennyolcadik rész.
Három férfi látogatja meg Ábrahámot Mamré tölgyesében, mikor a sátra előtt hűsöl. Megvendégeli őket borjúval, vajjal, tejjel, kenyérrel. Az egyik az Úr, aki megígéri, hogy Sárának egy év múlva fia lesz, aki nyolcvankilenc éves, aztán az Úr, mivel tudja, hogy Ábrahámban és utódaiban beteljesülnek az ígéretei, elmondja, hogy elpusztítja Sodomát és Gomorrát, mert felhatott hozzá az ő kiáltásuk (18:20-21). Ábrahám alkudozni kezd vele, végül megígéri, hogy tíz igazért nem pusztítja el őket. Kissé furcsának találom, hogy az írás szerint három férfit lát Ábrahám, nem égieket, és hogy vendégei ugyanúgy esznek, mint az emberek. Istennek nem hinném, hogy szüksége van evésre, legfőképpen húsra nem. (18:8) A városok kiáltása nekem nem világos. Ha esetleg szenvedők kiáltanak, akkor miért kéne őket is elpusztítani, ha meg mindannyian őt káromolják, akkor tán érthetőbb lenne a haragja, de nem isteni.

Tizenkilencedik rész.
A két kísérő férfi - itt már angyalnak nevezve -, Sodomába mennek, ahol találkoznak Lóttal, aki meghívja őket és rábeszéli, hogy nála aludjanak, ne az utcán. Este a város öszes férfija, ifjútól az öregig (19:4-5), mindegyik Lót házához megy és követelik, hogy vigye ki a két férfit, hadd ismerjék őket, de Lót nyugalomra inti őket, s a két szűz lányát ajánlja fel helyettük, de ők dühösek lesznek Lótra, aki maga is jövevény és rárohannak, de az angyalok berántják a házba és „vaksággal verék meg az embereket kicsinytől a nagyig”, és nem találják az ajtót. (19:11). Lótnak azt mondják, hozza el a vejeit, meg fiait és lányait, aztán mindenével együtt hagyja el a várost, mert elpusztítják. Lót kimegy és szól a vejeinek, kik az ő lányait elvették, de nem hisznek neki, ezért hajnalban az angyalok felkeltik és kiviszik két jelenlevő lányával, meg a feleségével. (19:15-16)
Nem is keresnek igazakat az angyalok, rögtön Lóthoz mennek. Különös, hogy minden hímnemű a ház elé jön és a két férfit akarják, érdekes lenne tudni, miért, mert bár a megismerés többnyire szexuális kapcsolatot jelent, itt nem egyértelmű, hogy erre vonatkozik-e, mert kicsiny és öreg is mind ott vannak, nem csak az ivarérettek. Miért vadulnak meg annyira, hogy Lótot is megtámadják. A lányainál sem egyértelmű, hogy most szűzek, vagy sem, mert van két vő is, és a szövegből én úgy értelmezem, hogy csak ez a két lánya van. A fiait említi az írás, de őket senki sem keresi, csak a vőket, akiknek keresése közben ugyan miért nem támadták meg Lótot, és egyáltalán hogyan jutott ki hozzájuk, majd vissza a házába épségben.
Megjegyzés: az Úr képes az emberek akaratát, viselkedését befolyásolni. Erre több példa is van, pl a 20:6-ban, de a legismertebb a zsidók fogsága idején esik meg, mikor a fáraó szívét keményíti meg minden esetben, mikor az már elengedné a zsidókat (Mózes II. 9:12, 10:1, 10:20, 11:10). Ha idő előtt elengedné őket, nem valósulhatnának meg a megjövendölt csapások, amikkel Egyiptomot akarja sújtani, vagyis az ő nagysága. hatalma nem nyilvánulna meg látványosan, de nem csak a fáraót befolyásolja, hanem az egyiptomiakat is (Mózes II. 11:3, 12:36), evvel segítve saját népét Izraelt, hogy könnyedén kifoszthassák az egyiptomiakat. Egy másik szembetűnő ellentmondás: A Mózes III-ban, hosszú részeken keresztül sorolja a különféle törvényeket, amelyek áthágását szígorú büntetés követi, mint például a vérfertőzés, paráznaság, amelybe beletartozik az is, hogy féltestvér féltestvérével, apa lányaival, sógor sógornőjével, após menyével nem hálhat, egy férfi nem vehet el leánytestvéreket feleségül, mert testvér nem láthatja testvérét meztelenül. Mindezeknek a bűnöknek a büntetése halál. Ehhez képest a zsidók ősatyja, Ábrahám féltestvére volt a felesége, Sára, és az Úr segített, hogy terhes legyen Ábrahámtól. Lót teherbe ejtette mindkét lányát, Jákob lánytestvéreket vett feleségül, Leát és Rákhelt. Juda a menyét ejtette teherbe, Onant, Juda fiát pedig megöli az Úr, mert nem ejtette teherbe sógornőjét. Hogy fér mindez össze a mindenható Isten igazságával, egyáltalán magával a Mindenhatóval?
Csak néhányat ragadtam ki a sok közül, mert valóban sok ellentmondásra bukkanok, ahogy haladok az olvasással. Figyelemfelkeltés a cél, nem tudományos fejtegetés, hiszen magam is csak felfedező vagyok egy hosszú úton, a következtetést mindenkire magára bízom.
A keresztény egyház tanításai szerint a teremtés az első fejezet az ember létezésében, és a bibliai teremtő Isten az egyetlen, mindenható Isten. Ennek az állításnak a tükrében olvasva a Teremtés Könyvét kérdések ébrednek, amikre az Egyház ismereteim szerint soha nem adott egyértelmű válaszokat. Bizonnyal hasznos lenne eredetiben olvasni a hiánytalan ősi szövegeket, hogy elkerülhessük a fordításból adódó félreértelmezéseket, de ez nagy valószínűséggel majdnem lehetetlen, ezért marad az a kevés, ami rendelkezésünkre áll, a cenzúrázott Biblia, ami még így is sok felfedezésre váró titkot rejt.
Szeretném újfent leszögezni, hogy nem akarom senki hitét megingatni, csupán gondolkodásra serkenteni. Ne fogadjunk el feltétlenül minden állítást valóságnak anélkül, hogy átgondolnánk, mi is az az állítás. 

2013.11.29


Képek:
qyfz.hu
szabadonebredok.info