Mesélők Könyve - Könyvajánló

 
Tabi Kazu regénye, a Mesélők könyve első pillantásra fantasy-nak tűnik, azon belül is a kidolgozott, komolyabb fajtából, ahol az izgalmakon és a kalandokon túl a tőlünk különböző, régmúlt-sohanemvolt világ leírása és lakóinak egyre mélyülő bemutatása hamar lebilincseli az olvasót.
Áradó, sodró cselekmény, a szereplő lények nagyon emberi és a nagyon képzeletbeli vonásainak párhuzamos fel-felvillantása, eredeti, fordulatos ötletek, a szépség és a mélység folyamatos jelenléte  jellemzik a regényt. Belemerülve az olvasásba  már nem gondolunk arra, besorolható-e és hová a mű, inkább az kerül egyre jobban előtérbe, hogy egy-egy mondat, egy-egy kép, amit felidéz bennünk a szöveg, – annak ellenére, hogy a világ, amibe betekinthetünk általa, nyilván nem a mi most megélt világunk, mégis – nagyon  sok lelkünkre ereszteni valót tartalmaz a jelenkor, a mai ember számára.
Élvezhető a regény meseként is, de több rétegű, mint a legjobb írások általában, és sokkal többet nyújt egy jó történetnél a nyitott gondolkodású emberek számára. 
Kazu Tabi saját készítésű, a történet hangulatát gyönyörűen tükröző, különböző technikájú képei teszik még értékesebbé a könyvet. Ezekhez kapcsolódó érdekesség, hogy a szerző Hisui néven jegyzi őket, amely szónak a jelentése "jáde".
Az olvasó pedig azt is örömmel tapasztalhatja, hogy a megszokottól eltérően történet végén még nincs vége az élménynek, mert még néhány rövid fejezet egészíti ki a könyvet, kerekebbé téve azt, megvilágítva néhány részletet. 
Az alábbiakban Tabi Kazu kérdéseinkre válaszolva felfedi néhány titkát.
- Mióta írsz?
Kicsi korom óta. Na, azért nem egészen. Eleinte lelkesen hallgattam nagymamám meséit, aztán mikor végre megtanultam olvasni, akkor már csak az volt a lényeg, hogy mindig legyen valami olvasnivaló. Ebből volt is néha összetűzésem anyámmal, mert hol a bevásárlást felejtettem el, hol a rendrakást. Eleinte a meséket faltam, aztán következtek az indiánkönyvek, majd a sci-fi korszak, s utána a nagy romantikusok, a misztikusok és a besorolhatatlanok. Első önálló próbálkozásomra úgy emlékszem, mint egy eléggé romantikusra sikeredett kamasztörténetre, de hát valahol mindenkinek el kell kezdeni! Később inkább rajzoltam és olvastam tovább szabadidőmben, aztán olyan munkám lett, ami elvette minden időmet. Teljesen munkafüggővé váltam, - az írás ekkoriban szinte teljesen kimaradt az életemből. Váratlan volt és törvényszerű a változás. Padlóra kerültem, de hamar rájöttem, hogy erre volt szükségem ahhoz, hogy újra az írás felé forduljak. Miután befejeztem az önsajnálatot, lassan a dolgok is kezdtek úgy alakulni, hogy segítsenek a fejlődésben. Ekkor ismertem meg a tanáromat és azóta jó barátomat, akinek abban volt jelentős szerepe, hogy ne csak érdekes gondolatok legyenek papírra vetve, hanem a technikai, stilisztikai elvárásoknak is megfeleljenek az írásaim.
- Mikor született a „Mesélők könyvé”-nek ötlete, és mi ihlette? Mennyi idő alatt írtad?
- Fogalmam sincs, nem néztem a naptárt. Talán két-három éve? Mi adhatta az ötletet? Nem emlékszem rá igazán, csak arra, hogy egyszer csak ott volt az első mondat. Leültem és leírtam, és a történet folytatódni kezdett. Talán mindössze három hétbe telt, és elkészült a történet váza. Ezután persze csiszolgattam, kicsit kibővítettem és idén, a kezdeti elgondolásommal szemben, úgy döntöttem, hogy mégis illusztrálom.  Képekkel kicsit látványosabb, ugyanakkor próbáltam olyan rajzokat készíteni, amik bár bepillantást engednek az én elképzelésembe, de csak annyira, hogy ne befolyásolják az olvasó saját fantáziáját. Azt gondolom, hogy mindenki használja a saját képzeletét, ne kapják készen egy másik emberét, hiszen ez is az egyik lényege a jó történeteknek, hogy beindítják az olvasó saját fantáziáját.
- Az illusztrációk milyen technikával készülnek?
- Régebben normál ceruzával rajzoltam, vagy akrillal festettem, majd miután felfedeztem az akvarell ceruzát, rájöttem, hogy a kettőt összehozhatom. Papíron a ceruzát egészítem ki akrillal, fán pedig éppen fordítva. Más technikával még nem próbálkoztam, de nem is készülök festőművésznek, hogy kísérletezéssel töltsem az időm javát, azt inkább meghagyom a művészeknek. Én azt gondolom, hogy a képeim illusztrációk, nem művészi alkotások.
- Ez az első nyomtatásban megjelent regényed. De online felületen aktív részese vagy több oldalnak-csoportnak, és van, ahol publikálsz saját munkákat is (mint ahogy nálunk, a Porcelánszívben). Hol találhatnak meg az érdeklődők, hol tudnak beleolvasni a további műveidbe?
- Voltak próbálkozásaim és vannak tapasztalataim. Pár éve van egy honlapom, ahol a számomra éppen aktuális dolgokról filozofálgatok, és emellett rövid történetek, valamint részletek olvashatók a könyveimből. A honlapom mellett ott vagyok a facebook-on és nagy megtiszteltetés számomra, hogy szerkesztőként és szerzőként lehetek jelen a Porcelánszív nagyszerű és színvonalas alkotógárdájában. Ezért külön köszönetet szeretnék mondani Lir Morlan barátomnak, aki megelőlegezte a bizalmat avval, hogy megadta a lehetőséget nekem. A Porcelánszíven belül van egy saját oldalam, ami egyelőre még csak alakulgat. Néhány írásom van itt a honlapomról.
- Aki ide téved, mit várhat? Milyen műfajokban alkotsz?
Nincs meghatározott műfaj, vagy témakör. Az egyetlen, amire igyekszem odafigyelni, hogy a stílus igényes legyen, inkább a szépirodalom irányába mutató, ha egyszer van egy csodaszép és tökéletes magyar nyelvünk, akkor használjuk ki a lehetőségeit, amennyire csak tudjuk!
Nagyon szeretem a leíró részeket, ott igazán el tudom engedni a fantáziámat. Nekem a szókincs értéket jelent.
Bár nem vagyok híve a műfaji besorolásnak, de ha „muszáj”, akkor írtam már sci-fit, fantasyt, regényt és szépirodalmi regényt.
Érdekelnek az emberi kapcsolatok, útkeresés, változások, nagyon szeretek belemélyedni egy-egy filozófiai/lelki kérdésbe és szívesen feszegetek tabu témákat.
Ami jellemző az írásaimra, mind összefügg, mindig van közöttük valamilyen kapcsolat. Ez néha csak jelzés értékű, nem feltétlenül befolyásolja a tartalmat, de ott van. Lehet ez a sárkány valamilyen formában, lehet ez valami japános, vagy egy felbukkanó szereplő, de lehet ez egy történet a történetben, ami beleillik egy másik cselekményébe.
Néhány éve a próza mellett megpróbálkoztam a haikuírással is. Ha ma visszanézek, látom a fejlődést, de azt is tudom, hogy még nagyon messze vagyok a tökéletes haikutól, ám mindaddig folytatom, amíg örömet okoz.
- Mesélj kicsit a Mesélők Könyvéről! A könyvnek, a történetnek több rétege van, az olvasó személyétől, adottságaitól függően fedezheti fel ezeket. Te melyik korosztálynak szántad elsősorban? Kinek ajánlod? Ha karácsonyi ajándéknak szánnám, kinek a csomagjában lenne jó helyen?
- Nincs korosztály megkötés. Azt gondolom, hogy ugyanúgy olvashatja egy kamasz, mint a szülei és a nagyszülei.
Kinek szánnám, ha ajándékba adnám? Mindenkinek, aki szeret olvasni, aki szeret utazni Fantáziaországban, aki szívesen elmélkedik az ÉLET dolgairól.
Talán kicsit megtévesztő lehet a cím, de a Mesélők könyve nem mese. Itt meg kell említenem, hogy a könyv mottója fontos és különleges számomra, mert szó szerint megálmodtam. „A mesék állnak legközelebb Isten igazságához”. Hát… ebben bizony nagy igazság van!
Mindig szerettem a jó történeteket, különösen azokat, amelyeket elővehettem pár év múlva és akkor is felfedezhettem bennük valami újat. Kicsit olyan ez, mintha úsznánk egy tóban. Eleinte csak a felszínen nézelődünk, aztán lemerülünk és felfedezzük, hogy a felszín alatt is világok rejtőznek. Nagyszerű élmény!

- Ez volt az első. Követik-e újabbak? Mire számíthatunk tőled a közeli, és távolabbi jövőben?
- Van néhány történet a tarsolyban, ötletem még több. Itt megjegyezném, hogy akik kicsit jobban ismernek, azok tudják, hogy az életemben fontos szerepe van az ázsiai kultúráknak, azon belül is a japánnak, valamint a sárkányoknak, akik nekem nem a gonosz hüllőt személyesítik meg, hanem egy letűnt ősi és bölcs fajt, de ez nem jelenti azt, hogy más témám nem lehet. Ha jön az ihlet, én nyitott vagyok.
Hogy mikor jelenik meg egy újabb könyvem, arra nem tudok válaszolni, de ha úgy érzem, hogy egy történet elkészült és menni akar, akkor elengedem.

Végül megragadom az alkalmat, és szeretném megköszönni a Shirokuma Könyvkiadónak a lehetőséget és a segítséget a Mesélők könyvének kiadásában.
A könyv megrendelhető a Shirokuma Kiadó oldalán


A könyvajánlót Herendi Anna írta
A kérdéseket Lir Morlan tette fel

A kép a könyv eredeti borítója,
Tabi Kazu rajzainak felhasználásával készítette: Farkas Zsolt